Március idusa már meghozta a tavaszt,
meghúzta a természet strukkerén a ravaszt,
egy szempillantás alatt zöldültek ki a fák,
csicsergő márvány-madarak az eget szántják.
Üde északi szél kergette olyan gyorsan,
hideg lemaradt, s párás felhőben megmostam
arcomat, hogy egyedül...
Haiku csokor
hajnalban lelkem
csend-mélységekbe merül
meglep az ihlet
rózsaíz számban
milljó virág szirma hív
bólogat fejem
zenét hallgatok
szívem hozzád vándorol
már nem szenvedek
hálás lepel ég
jő a jövő nemzedék
testem megpihen
2015. április 25.
Húsvét hétfőn kosárkámmal várok,
benne rejtőznek kincseim, a színes tojások.
Magam festettem, pingáltam ki mindet,
mit gondolok rólad, átadom tenéked.
Jönnek sorban a legények locsolkodni,
de rajtam egyik szín sem fog többé kifogni,
mert én köztük választani nem tudok,
mert én...
Szívem őrzi az apostoli szeretetet,
bár becsukódott, azt hittem, örökre.
Megérint az emberség jósága,
csodálatom ilyenkor szárnyra kel,
álomcsendben küldi üzenetét,
a zene-rendben kiáradó jeleit.
Hét fátyol rejti a mennyországot,
hol a nyugalom szigete vár,
a fátylakon...
Úgy fáj, sajog a szívem,
az ideálom elvesztettem,
halottá vált a hitem,
emberségben reménykedtem.
Merre menjek, hol van Ő,
ki soha nem lesz felejtő,
barátom lesz, s kebelében
megpihen az árva szívem?
Hol van, kinek hiányzom,
aki az egyetlen vigaszom,
nélküle nem...
Úgy gyászolok, ahogyan látni szeretnétek,
bár ajkamról tíz éve nem szól már az ének -,
felöltöttem estélyi fekete ruhámat,
már szívemből sohasem múlhat el a bánat.
Szívékszer nevetek örökre bennem marad,
nyakamban lóg kedvencetek, nyakékem smaragd,
úgy teszek, mintha...
„Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes!”
Az Isten lelkével lettél te viseltes,
kiválasztott, mint hívő, jó leányát,
reád adta magasságos égi áldását.
„Az Úr van teveled.” Szentlékekkel
megáldattál, angyalok énekekkel
vigadnak, hogy az Ige emberré lesz majd,
felemel minden...
„Hogyha elvesztlek, no mondd,
tudsz-e úgy elaludni többet,
hogy ne susogjak majd fölötted,
mint a széles hársfalomb?“
Vége van, eltemetlek,
veszteségem egy egész világ,
nem választnak el többé hibák,
tán egyszer elfeledlek.
Szívemben őrzöm neved,
emlékké...
Olyan varázsló nekem a szeszélyes élet,
mint a titokzatos Oz, a csodák csodája,
nagy-nagy hitető, de megtaláltalak Téged,
Te jellem-gerincemnek megtartó bokája.
Oz, hát teljesítsd állandó kívánságaim!
Megtaláljon örök szerelem, s az egészség,
járjam utam boldogan, zengjenek...
Miért szeretlek?
Vidám szemeidért talán,
hasonlón az őzike szelídséghez,
melyekbe ha belenézek
látom szemeim tükrét, megigézel.
Semmi sem lehet tökéletesebb
szíved jóságánál,
megismerni és megszeretni
Téged – ez volt a lényeged,
s felkiáltottam, ahányszor
szívem...