Úgy gyászolok, ahogyan látni szeretnétek,
-
bár ajkamról tíz éve nem szól már az ének -,
felöltöttem estélyi fekete ruhámat,
már szívemből sohasem múlhat el a bánat.
Szívékszer nevetek örökre bennem marad,
nyakamban lóg kedvencetek, nyakékem smaragd,
úgy teszek, mintha mindig velem örülnétek,
látjátok, van szép ruhám, s elkerül a vétek.
Talán jobb így, hogy már soha nem tudhatjátok,
körbeölel engem rút fertelem és átok,
nem bírnátok velem a szenvedést végtelen,
őrizlek Titeket, itt nem szeret senki sem.
2014. október 30.