Úgy fáj, sajog a szívem,
az ideálom elvesztettem,
halottá vált a hitem,
emberségben reménykedtem.
Merre menjek, hol van Ő,
ki soha nem lesz felejtő,
barátom lesz, s kebelében
megpihen az árva szívem?
Hol van, kinek hiányzom,
aki az egyetlen vigaszom,
nélküle nem létezem,
reményt és szívet ad nekem?
Illúzió az emberség,
magam kergette restség,
ha nem inge más sorsa,
leveti, vallomásom ostoba.
Nincs barátom, szerelmem,
emberséged nem kergetem.
Csalódtam, nem remélem,
egyszer is erős lesz hitem.
2014. május 1.