Bogyóm az ördög almája,
szőrös levelem és gyökerem mérgező,
de termékenységet idéztem elő,
így váltam híressé középkorban.
Szellemet űztem sokáig,
szerencsét hoztam a kandalló párkányon,
ha kiásnak a földből, szörnyű sikolyom
halált hoz arra, ki megbolygatja létem.
Lila virágaim...
Nézd, az este kitárta csillag-legelőjét,
a teremtő terelgeti ég fényességét,
s mint szelíd bárányok a tejút akoljában,
varázsolnak békét a szíved udvarában.
Középen a magja a kozmosznak a Tiéd,
el ne hagyd a varázs szeretetet semmiért!
Jussa minden embernek hűség és...
Révedek, utolsó találkozásunkra gondolok.
Te azt mondtad, örökre el kell búcsúznunk,
mert szabadságod megosztani nem tudod.
Karomra írtad a nevedet, s azt: szeretlek.
Most itt állok és szüntelenül rólad ábrándozom.
Te is tudod, hogy amit szív köt össze,
azt senki többé szét nem...
Egy vízililiom kosár az én ajándékom,
szerényen hívlak a szerelem ünnepen
számba venni Aprodité isteni kincseit.
Hamis délibábot régen elfeledtem,
szökken tengerárként lelkedbe szerelmem,
szív-szirmaim felsorolom, s Neked adom.
A fehér rózsám nyugalom és derű,
a szegfűm örökké csak...
A kihalásra ítélt vérvonalam
egyetlen vágya ismét az egészség,
német létemet sérti a betegség,
anyám vogul, szeretetem parttalan.
Felpörgött Idővel és kiúttalan
csalfa ember csillag csak a reménység,
monoton kezem vezeti...
Gyötör a szomjúság.
Kiaszott földön tüzel a forróság,
mezítláb lépkedem.
A dzsungel minden aljnövényzete
engem hív a halál mélységbe,
melynek méregzöld színe
csalogat, oázis szemeimben.
Mit vétett az ártatlan ember
a szenvedtető világ ellen?
Sáros pocsolyába hajolok
egy trópusi vihar...
„Egy embernek egyféle rangja van csak, a jelleme.”
Márai Sándor
Tudod, drága lelkem sokszor elképzeltem
magunkat az örökké tartó időben.
Megszűnik a távolság, csak szeretésben
örülünk a mának mókás nagy jövőben.
Voltam kis emberke saját törvényekkel,
tudtam, mi a...
Mókuskám elhunyt régen,
nagyapám halálát nem élte túl.
Nem hittem soha a mesékben,
de bíztam, a gaz saját tervébe fúl.
Hitem a sors igazságában
mai napig meg nem rendült,
mit emberként megtapasztaltam -
az egész világ titkára fény derült.
Szolga voltam, tehetetlen...
Szeretlek! Örökké akarlak szeretni, s hinni,
egyszer viszonzod az érzést, fogsz engem hívni,
amikor az Idő kegyes lesz és jó cinkosunk,
a kegyvesztett nyárban végre összetalálkozunk.
Csak annyit rebeg ajkunk, csoda ez a látomás,
hihetetlennek tűnik, a szemünk nagy vallomás,
a...
Egyszer kiszíneztem a várost,
még senki sem varázsolt ilyen ajándékot.
A szürkeség uralta az eget és házakat,
paneljei sűrűjében szédültem és féltem.
Chicago, jutott eszembe róla,
s a fehér dunna jótékony tündérként
habfelhőivel fedte be az iszonyt,
jéggé dermesztve az árnyakban a...