Révedek, utolsó találkozásunkra gondolok.
Te azt mondtad, örökre el kell búcsúznunk,
mert szabadságod megosztani nem tudod.
Karomra írtad a nevedet, s azt: szeretlek.
Most itt állok és szüntelenül rólad ábrándozom.
Te is tudod, hogy amit szív köt össze,
azt senki többé szét nem szakíthatja.
Egyetlenem az egész világon, szemem fénye,
hogyan is gondoltad az örök-szakítást?
Szerelmem forró tűzlángként terjed az éterben,
megéget, s eléget ez az óriási forróság.
Szeretlek, várlak magamba roskadva,
gyere el, én itt vagyok, csak érted élek!
2015. március 4.