„Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre...
Elindulok újra és újra
a mennyei lépcsősoron,
hústestem cigitől tisztulna,
elrettent a valóságom.
Hiábaság int, gyenge vagyok,
itt oly' kevés az akarat,
a mennybe így soha nem jutok,
pokol népénél sem akad
egyetlen fellege létemnek,
füves vagyok, így de nehéz!
Megtisztulok –...
HammerFall The fallen one dalához
Istenek koncertjének dala én vagyok.
Atlantiszi lopott dallamból
egy egész hangversenyterem.
Jólesik ez a tolvajlás,
a hangok tűzrózsák,
élvezkednek bennük,
a földre hozott káromlás
nem lábujjhegyen zarándokol
az égi trónus felé.
Búcsúzom...
Álmatlan éjszakák vágya üzent
holdudvarodnak, éjszaka hölgye,
fohászommal egybekelt a tüzed,
szívem lett a sóhajoknak völgye.
Egy halvány fény körbevette testem,
érintése lélek-ragyogtató,
megérkezett hozzám a szerelmem,
ölelésben ringatva altató.
Egyesülés násza...
Miért szerettelek, lassan megértettem,
majdnem belehaltam, annyira rettegtem.
Lebegtem mélységnek mérgező szennyében,
nem volt segítségem, oda lett reményem.
Közelített felém végleges elmúlás,
karvalyként mart belém mindegyik szörny-dúlás.
Időtlen messzeségből rigófütty...
Nekem minden napomon karácsony köszön barátom,
amikor hallok Rólad, látlak és beszélek Veled,
szükségem óriási volt, utólag már belátom,
emberi szívedben bíztam, hittem, s megszerettelek.
Nem tudni, mit hoz a jövő, élek-e, vagy meghalok.
Ha még élhetek, örülök minden ünnepen...
Nagyapa mókusa volt a valóság:
elpusztult szeretett nagyszülőm után.
Az iskolában Mókus őrsöt
akartak alapítani,
de velünk, dalos pacsirtákkal
nem lehetett.
Akkor még mindenen nevettünk.
Nem tudhattam, mókuskerékben pörgök,
folyamatos a mindig új szerep,
a begyűjtött könyvek...
Kohut Katalin: Múlt és jövő
Gyorsan elrepült az idő velem,
tapasztalattá vált az életem,
súlya rám nehezül, s ritkán dalol
mimóza-szív, oly' gyakran zakatol.
Mesélem már a megtörténteket,
puszta tényeket, bántó híreket,
az ég serege csendes hallgatóm,
megdermedt minden lélek...
Medve Herceg emlékére
Szívembe írtad nevedet,
ahogyan szólítottál,
melegség ölelt át.
Csodáltalak az igazságért,
becsületedért, tiszteletedért.
Tanítottál, Mesteremmé váltál,
vigyáztál rám féltőn és óvón.
Tegnap ismét Hozzád készültem,
mert hiányod felsikoltott,
ahányszor Rád...
Aranyló búzakalászok
emlékeznek rátok
atlantiszi barátok,
tolvaj dallam – átok.
A kenyérnek ünnepe,
lágy szellő éneke,
galambok fehérsége
szimbólumok éke.
Elsüllyedt teremtett nép
dalnokokat ígért,
hol még igaz volt a szép,
s valóság messzeség.
Napba öltözött asszony
jelet hagyott...