Szárnyal a képzelet csillagok útjain,
tolulnak a szavak ujjaimnak hegyén,
a csendes áhítat kánonja a zeném,
meghozza békémet gitárom húrjain.
Magyar szó, költészet hatalmas csodája,
imádlak, mint tökélyt, lírának rablánca,
a szolga léleknek egyetlen nagy sánca,
szerelmem,...
Mint sokszor, a tévén aludtam el.
Először füleim észlelték
a vidám dalokat.
Sötétség és kevés levegő.
Ujjaimmal körbe tapogatóztam,
koporsóban feküdtem.
A halál titka és kéje
ünnepe temetett.
Később egy sírban ébredtem,
kapartam kétségbeesetten
a dohos, véritta...
Katalin: Hello, április!
Bolondok napján már régóta
nem telefonál, Húgó, a viziló,
hogy ez csak állatkerti tréfa.
Vénusz természetet nyit meg,
újul a szív és a mindenség,
szemeim szép jövőt őriznek.
Szakszervezet, gyermekkönyvek,
párnacsata, egészségügyi...
Gyertyát gyújtottam a világnak,
hátha a fény eléri a konok fejeket,
s majd mindent világosan látnak,
igazságban ítélik a tetteket.
Mily' csodás a természet,
benne hazugság nem található,
olyan légy te is, ne enyészet,
mert a jóság, szeretet...
Visszhang a múltból, vagy tavaszodik,
megérkeznek a dalos madarak,
új csíra pattan, szívem újhodik,
megszűnik restség, győz az akarat.
Céltalan többé nem lesz életem,
szendereg végre a szomorúság,
törött bilincs lóg a két...
Hajnali köd szürkén gomolyog,
farkasszemet nézek az árvasággal.
Némaságom üvöltés a feketék országában,
hol szétfeslett lelkek sárban hevernek.
Mindeneket elsöprő vég: a fekete leves...
Átmelegszem egy tiszta tekintettől,
bár simulok a sötétséghez, hátha...
Dagadt ujjaimmal rajzollak,...
Csak egyszer élek, én jól tudom,
falon függő keretes kép,
a szűzi szívem alabástrom,
a lélek is beteg, nem ép.
Nevetne mindenki tán rajtam,
ha rőten üldözne egy vadkan,
mert túlvilági átok dúl,
s hinnék hitemben, erőm fúl.
Csupán tenyérnyi az életem,
kezemben a jó,...
Azon a napon összetörtem
bíztam benned, hittem örökké.
Cérnaszálként szakadt,
darabokra hullt
égboltnyi szerelmem.
Fáj a világ,
gyérül a megértés,
hófúvás sodort el,
iszony az életem, a bűn,
játékszer végzetem.
Kísérőm a lenézés.
Látod, érzed...
Már soha többé
ember nem lehetek,
iszony a fogság,
fájdalom a lét.
Halódásomban volt
egyetlen vigaszom.
Török-átok,
konca marakodóknak,
ember-szív bárányként...
Búcsú sem volt,
megrekedt a szó.
Sötét-felleg hívogat
sziklahegy tetejére.
Megyek már, megyek,
csak remeg a...
Éljenek a nők,
szerelmesek, szeretők,
anya-csillagok,
világ-szív dobogtatók,
egyetlenek, nyugtatók!
Hálás az ég is,
földi csoda a kislány
ölel ő puhán,
csacsog, s dalol, puszit ád,
angyalkás kis boroszlán.
Kevercse jónak,
híve a sok szép szónak,
ember-szerelem,
igaz és...