Jó korán, hajnalban felkeltem,
madárdalt örömmel észleltem,
vasárnap – rikoltott mindenik,
poharam nektárnak csordultig
telt, mikor gondoltam férjemre,
egyetlen kincsemre, fényemre,
ki múltam temetve figyel rám,
átnyújtva életem szép tálcán,
kínálja jövőmet, kettecskén,
élhetek...
H.Kohut Katalin: Szerelem
Pasticcio
„Nem kell más, csak egy albérlet,
egy kis kuckó, hol elférek”,
benne ágy, egymás ölében
nászunk tart álom ködében.
„Nincs neki, na kije nincs neki,
senkije sincs neki, csak én”,
a szeme zöld fenyő, ajka telt, hangja cseng,
gesztenyeszín...
Hajnalhasadáskor ébredezik anya,
megöntözöm gyorsan rózsavízzel,
mint szerető egyetlenegy hű fia,
úgy borulok eléje, tiszta szívvel.
Lágy hangja a nagyvilágnak dallama,
szép lelkeket fog össze ajak-ízzel,
Húsvétnak egén nektárnak aranya,
zengő bérc, hűs erecske...
Kedves hölgyem, már ébresztelek téged,
jövő-utunkon vár ránk a szabadság,
gondtalan a reggelünk, jöjj el vélem,
országunkban ott lakik a boldogság.
Ha aranyló napod felkelni véled,
örök-törvényed emberszív-igazság
lep meg minket, ujjongva várunk téged.
Sápadt falevél,...
Magasztos vagy kívül-belül hölgyem,
titokzatos lila színű ősköd,
magad lettél a kék egem, völgyem,
a szívedben szép reményed őrzöd.
Justicia a szentélyed kardja,
ég és föld közt egyensúlyoz karod,
hová vezet sok vizednek partja,
létbe tán, s ahogyan akarod.
Csábítasz, te sem...
Drága Gyuszi, félve mondom a nevedet,
mert még bennem van az éles tőr,
mit közösen viseltünk borsodi sorsként.
Nagyon szerettük, féltettük, óvtuk egymást,
Te engem és én Tégedet.
Nem értettük, mi történt velünk,
értetlen néztünk a világba,
nem volt segítségünk,
nem volt...
Egy pillanat, egy villanás,
dallam az élet, nem vitás,
röpke percnyi ámokfutás,
benne sok rossz, tény, nem vitás.
Kitört vulkán, vágyakozás,
így alakult, új állomás,
találka, s lőn villámcsapás,
tavasz-vonat, új sorsvárás.
2017. március 19.
Jó reggelt, jó reggelt ébredő világ,
táncol a napsütés, hajnali imák
borítják szent egét a glóriánnak,
zokogja hű nevét kék óceánnak.
Felkelt az ember, pihenő napra,
vasárnap nyugszik. Kedvesem kardja
átölel engemet erősen, neve
szívem legelső pitvarának fénye.
Öntözi a...
H.Kohut Katalin: Csillagok, csillagok
Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem,
merre van otthonom, hol népem meglelem.
Veszélyes út, melyen ballagok egymagam,
sötétség vár reám, sírgödör alattam.
Csillagok, csillagok, nézzetek énreám,
hazámat keresem, bámulok én bután,
tekintek az...
Jelenések könyvében megírták,
a népek bábeli zűrzavara
sokféle vizeknek zúgásaként
nép néven emelkedik állandóan
Petőfi Sándor óta a törvény felé.
Tombol azóta özönvízként a primitív,
gályarabként dolgoztak kezdetben
Solohov népei, majd mexikóiak,
a világ minden részét eljárta...