Kegyetlen játék,
tán vége mindörökké.
Szívem leállt,
csontkezű hűvösség
dermesztett.
Elaludtam.
Félálomban hősöm
élesztgetett,
Kohut Kati Újhelyből,
térj magadhoz!
Elhervadtak
feszületeim rózsái,
a kulcs a nyitja
a jövőmnek.
2017. május 22.
Ülök és egyre bámulom a magyar tengert,
szemezve ismertetem meg vele az embert,
beszélgetünk hosszan a múltról és jövőről,
elmélkedünk az eddigi sok bűnözőről,
kik bűzös állótóvá fokozták a szépet,
bárányfelhő válaszol, világ végét béget,
szeméthegyek, dögök, árnyak és foszlott...
H.Kohut Katalin: A tiszta szív jövője
Szonettkoszorú
1.
Múlt rögjeiből olvasok nyomokat,
Embert keresek, nagybetűst, szíveset,
Nem találok sokszor mást, csak gonoszat,
Számtalanszor megesett ez az eset.
Vizsgálom a jellembeli okokat,
A szív a törvényt súgja, fényeset,
Elismerem az...
Álmomban csillagok közt szárnyaltam,
Milliárdnyian villogtak az égen,
Gyönyörködve repültem közöttük éjjel.
Észrevettem egy kék óriást,
A legszikrázóbban tündökölt,
Szívembe ekkor öröm költözött.
Ki vagy Te, kék csillag? - kérdeztem -
Te őrködsz talán a többiek fölött?
Én vagyok...
Mint szűzlány, fehér masnival kontyolva
menyasszony lettem, kezem csókot lehelt,
sármos férjem itta ajkam szomjazva,
esthajnal misén én voltam a kegyelt.
Szeretőm volt, s íme egy testté lettünk,
szent az aranykör gyűrűsujjainkon,
mindörökké összeforrt hószín lelkünk,
derűs habfelhők...
H.Kohut Katalin: A férfi ideál
Ujjaidat egyenként elringatnám,
bársony hangodat magamhoz ölelném,
szívemet, lelkemet neked adnám,
gondolatomat elmédbe helyezném.
Dús szemöldököd cédrus szelídsége,
érintéseddel a mennybe varázsolsz,
negédes szemeid vajh boldogok-e,
sokérzékűnek engem...
A szájszegletekben még suta a mosoly,
szelíden készül az ünnepe anyámnak,
könnyes a szemgödör, a pillanat komoly,
ráncos évek múltak, a szavak oly' bátrak.
Ablakodba nézek, keresem arcodat,
nélküled a tükör homályos és megtört,
aggódó szíved törvényeket varrogat,
anyai...
Jönnek a fényjeles májusi ünnepek,
bokrokon orgona illatoz, integet.
Szép ez a hónap, a kék minap rám hajolt,
szívembe ezernyi tavasz-bók behatolt.
Földanya vígan él, jókedve felderült,
már kaliba nem lehet, pályájára került,
méhének nektárja megöntöz szüntelen,
emberi törvénye...
Maszatolok az égsárban,
talán rejthet egy kis időtlenséget,
kapcsolatban lehet harmóniában
véletlenül kevert türkizkékem
zavart lépésemmel,
mert így zarándokok
a mindenségbe mezítelen,
kék talplenyomatokkal
kagylólenyomatként,
halld búgásából bezárt...
H.Kohut Katalin: Az aranyhal kívánsága
Pasticcio
„A csermely halkan zúgott,
hol útja völgyre nyílt”,
mélyében kishal úszott,
kereste a nyílt.
Akarat, s értelem jó,
kívánt az aranyhal,
s jött már az ezüsthajó,
utasa marasztal.
Három kívánságom
teljesítsd hát vándor,
s átadom a...