H.Kohut Katalin: Megbocsátás
Hitszegés a hazugság, már jól tudom,
egyetlen lódítás, s szívem megreped,
akkor már benne a helyed nem leled,
a magyarázkodást felettébb unom.
Még megbocsátok, a szemem behunyom,
kincsektől dagad ilyenkor a zsebed,
s jól tudom, mit akarsz, hol jár az...
H.Kohut Katalin: Igaz törvény kívánsága
Éjszaka repkednek vérvörös madarak,
vészjelző álmokat, zaklatottat adnak.
Az ember józanul szemléli a mindent,
ellenkezik az agy, észleli az Istent,
kit szeret oly’ nagyon, tisztelete szerény,
tiszta-szív élteti, a hajléka...
H.Kohut Katalin: Mondd, hogy örökké szeretsz
Majd ha elolvadnak az örök-telek, s szívemben lüktet a szeretet, többé senki sem kérdi, mi van veled,
akkor mondd, hogy örökké szeretsz engem!
Majd ha a nap hétszeresen tündökölve szórja aranysugarát, s egyformán simogatja minden...
Várnak a mord vizek mélyükön szép halak,
bárha a vágyakat elfedi életem,
szép zene, ritmusa egykori féktelen,
Katkat is úgy szeret, kedveli végtelen.
Kigyúlt a sötétben az égi szövetség,
megszületett egy új legenda, ég-remény,
s mert ilyen égi terve a nagy víznek,
Katkatot...
Cseppek hullanak alá a mennyből,
akár kékellő parák a csendből,
hűsítik égő szívemet, s arcom,
áhítattal csüngöm az alkalmon.
Tavaszi negédes, kedves permet,
öntözi a nemes rózsaberket,
a Föld párájával ölelkezik,
a jósága elér a lelkedig.
Tarts hát velem, drága...
A kékség gyászruhát öltött,
míg bírta, szárnyát emelte,
a kék vászna összeöltött,
halott lett az anyaszülte.
A köd sűrült, az óra megállt,
kegyetlen lett a kék Idő,
ifjú még nem viselt szakállt,
barázdás-lét lett...
H.Kohut Katalin: Fohász (Ima)
Egyetlen Istenem Hozzád száll fohászom,
ne engedd teljesen elveszni országom,
küldd el a Messiást, hívőknek szent fiát,
mutasd fel gyümölcsöd annak, aki lát!
Szent jobbod ereje ott legyen felette,
ne...
„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Szívemet írom, énekelne
szépet, s ha jő az éjszaka,
áhítattal ring pennám hegyén,
megformázom a szavakat,
szomjazok életet, a zeném,
ujjaimmal akkordokat
pengetek, dúrokon, mollokon
szólítlak meg, te nagyvilág,
hangverseny a...
Locsollak saját-szag vizemmel,
Lábamat mostam meg – de hidd el,
Mert ilyet érdemelsz,
Már régen nem szeretsz,
Megjelöllek szukaként rímmel.
2017. április 4.
Lesz már nékem olyan hazám,
fény száll minden csúcson az ám
új föld, ég, új világ vár ott majd rám.
Zászló fehér lobog szélben,
béke dobog tiszta szívben,
új föld, ég, új világ vár ott majd rám,
Nézzed hát ott a felhőn át
jön az örök égi-kiráy!
Nem szól, csak néz szerelmesen,
két...