Kohut Katalin: Csodálatos éjjelt
Éjjel álmomban a házamban jártam,
álom-palotám, régóta erre vágytam.
Friss patak csordogál a kertek alatt,
hűs tó vizében úszkálnak a halak,
fűzfája alatt mély kút asztallal, székkel,
alája ülve írok, olvasok a napon, s éjjel,
mikor feljön a...
Szeretnék elrepülni messzire a tejúton,
S ott meglelni hazám, csodaszép palotám,
Csillag testvéreimmel járni egy úton,
Felfedezni minden bolygót, új hazám,
Hadd gyönyörködjön szívem új csodán!
Ahogyan fenn, úgy lent is, úr a tökéletes,
Már sosem leszek az, mindez csak...
Először a szerelem ereje, a remény,
majd a gyorsan pergő évek után
a Halál kívánság éltetett.
Megfogalmazni a rettenetet,
gyalázatot hogy lehet,
és ki nyújtana segítő kezet?
Már üres az akarat, a szó,
értelmetlen és gátolt
minden akarat.
Börtön karmában
az egyetlen...
Mámorosan járom fájdalmas utamat,
s Te vigaszom nem vagy velem.
Tétován függ levelem az Idő-fán,
a mindenségben villognak a betűk.
Átlátszóak a csillagközi kapuk,
szédülten keresem a jövőmet,
drágakövemre róttam neved,
tanúm az ég serege, a csillagok.
Júniusi varázslattal...
Batmanem, kettőnknek az élet oly' csodás,
repülünk az égen, világot megmentjük,
szerelmünk záloga tisztaság, a varázs,
tűzlélek erővel a jóembert megvédjük.
Amikor megölelsz, parázslik az éjjel,
szikrázik mindenség, ujjong a természet,
úgy szeretsz, vulkáni tüzes...
Te voltál a mindenség:
a barát, a szerelem, a mankóm.
Meséltem horror-történéseket,
s a pár szépet, mely véletlen volt.
Mindenért megfizettem.
Most a fájdalom túlcsordul,
küzdök a végzetes létemért,
ne maradjak béna.
Csonkításom mellett
két hatalmas ránc rögzült.
Elrejtem...
„Az ágy közös. A párna nem.”
Hitemmel arcod őrizem,
a lét kemény, a szív erős,
a nyár a múlt, de még esős...
Karom nehéz, üres zsebem,
a koldulást nem ismerem,
szeretlek édes életem.
„Az ágy közös. A párna nem.”
2016. május...
Pipitér idejű ez a végzet,
soha már a hitem nem felejthet,
öröm vagy, lakatja a szívemnek,
„hiszekegy”, te csodája mindennek.
Egy rövidke idő, indián nyár,
Balatonból kifolyó víz-sugár,
jelenés, gyönyörű zene, lágy hang,
ereimben szerelmed tüze...
Szívtelen világ, miért ért el engem? Közöny és lenézése a jóságos szívnek, egy életen át. Először csúf szóra, megsértésével az anyaságnak porcelánná dermedt, majd a bűnnel való találkozáskor darabokra tört. Csodát várni húsz éven át remény nélkül jelentette a kis mécset, a szunnyadó...
Síri csend, már a pokol orgonahangja sem kísér.
A mélység is döbbenettel néz.
Tükörképemmel szemezek,
a háttérben a fertelmesek.
Kis sötét sarok az enyém,
úgy lakom, mint egy gyermek,
aki más helyett érez szégyent...
sokszor képzelem másként;
könnyezem.
Húsz...