Te voltál a mindenség:
a barát, a szerelem, a mankóm.
Meséltem horror-történéseket,
s a pár szépet, mely véletlen volt.
Mindenért megfizettem.
Most a fájdalom túlcsordul,
küzdök a végzetes létemért,
ne maradjak béna.
Csonkításom mellett
két hatalmas ránc rögzült.
Elrejtem magam,
nem szabad így látnod.
Mások nem számítanak,
mindegy, mit gondolnak,
már minden mindegy.
Neked csak a Szépséget
szabad csodálnod.
Kérlek, úgy emlékezz,
amilyen voltam!
Láss és halld a hangot,
mely végigszolgálta a világot!
Örökké emlékezz!
2016. május 5.