Nézd! Asszonyodnak kora reggel
nem bánatos, könnyes szeme:
fáradt-kék az éj öröme
szemei alatt, kora reggel.
Mily' nyugodt szemek kora reggel,
s álomkuszasággal teltek -
pillantásuktól rend lett,
s fénylő fegyelem, kora reggel.
Kohut Katalin fordítása
Éjszaka hölgye, nekem Te voltál a titok,
meg nem fejthettem, csak éreztem, ellágyulok
ahányszor bennem égtél teljes pompáddal,
szerelem lángját, lágy zenét küldtél égi orcáddal.
Most előtted állok pőrén, fedetlen kebellel,
vizsgáld meg szívemet, mondd, miért hagytál el?
Adtad rég a...
Magamba roskadtan várok, talán nagy csoda történik,
reményt fel nem adva vágyok, a bánat tán elenyészik.
Sorsom voltál, kitérni nem lehetett édes vak remény,
összetört a szívem, mert soha nem mondtad: szeretlek én.
2014. december 8.
Forgószélben születtem,
idegen hangú lettem,
férjem új Ádám lett,
én felettébb szerettem.
Csak játszunk nagyok között,
Ég is belénk költözött,
azt játszottuk, meghalunk,
villanyt le is kapcsoltuk.
Játszunk a sorsokkal,
az emberi arcokkal,
tágítunk és szűkítünk,
a...
Ezüst tájon téli szél-álom
borul az észre és érzékekre
álom-kapu tárul incselkedve:
izzó csillag, dermedtté válón.
Az édes vágy hűs és céltalan
jelenlét-nélküli megízlelés,
hangtalanul sugárzó jégbe és
fénybe fagyaszt szökőkutakat.
Kohut Katalin fordítása
Képzeljük el, /egyszerűen tegyük fel/:
nem a Sátán, hanem az Úr
emelte a tiltott gyümölcsöt fejük fölé,
/mely meggyfürt volt, nem a bibliai alma/.
A vén bűnre csábító vágyakozón
lengette előttük
a feszesre ért szemeket,
Ádám pedig,
a fürge, erős ifjú
leszakított egyet és...
A tökéletes asszonyt megalkottam.
Homokszoborként magányában hagytam,
mert ki mindennél különb – sóhajtottam -,
a világ kitaszítottja aléltan.
Művemet senki sem látta. Csodálta
nap-fenség, mennyország, s darumadarak,
békesség és boldogság mihamarabb
töltse el őket - néma szám...
Megbénítja testemet a félelem,
bár érezlek, amikor lélegzem,
simogassál hát, érintsd meg szívemet,
amulettem vágya is téged rejteget.
Szitál a hó az örökzöld fenyőre,
deres a táj, képzelet visz messzire:
barázdákban nyílik a színes világ,
vízcseppként száll a virágokra a...
Ínyencként harapom a szelet,
hozzá bágyadt napfényt iszom,
azt hiszem, ilyen a világ-szeretet,
a habfelhőket egyenként kortyolom.
Kedvenc szendvicsem elkészítem,
beleteszem a folyókat, tavakat,
fákkal, virágokkal ékítem,
óriás sziget is csak apró falat.
Délibáb mindez, eloszlik a...
Napfordulónk soká éljen,
tündérvarázs lesz az éjjel,
a legrövidebb éjszakán
csengő hangom muzsikál.
A szív-szerenád száll Hozzád,
mindenség zeng hozsannát,
varázslatom megtaláljon,
valóra váljon az álmom.
Képzeletem messze repít,
szerelem-erdőben hevít
a vágya a...