Patyolattiszta szívem átnyújtom,
kitárva bensőm, a titkos ajtóm.
Eltévedt vándor, lépj be énhozzám!
Szelíddé csendesült már az én szám.
Állandó böjti éveim után
tátogom imám, csak nézek bután,
mert bennem lakozik az emberség,
szenvedve sajog rég a reménység.
Megízleltem...
Születési vesztesként
alárendelt helyzetben,
sötétségben játéktárgyként,
kínok között estem
korszakok, történelem
süllyesztőibe.
Kényszerített a sors és szenvedésem
a történtek leplezésére,
az igazság feltárására.
Engem tilos volt szeretni,
tisztelni és emberként kezelni.
Pár éve azt...
Mikor poétának hívtak mások,
a szerénység a szóval szemben állt,
nem akartam mást, minden igazát.
Már nappalok világánál látok.
Gyorsan futnak percek, az esztendők,
hitem, s sorsom reményért esdekel,
leplez írás, a valóság perel,
tán verseim nem lesznek...
Lágy zene ritmusa elandalít,
szívem vágya mindig a szív-dallam,
törvényem megértő, kijózanít,
úgy látlak Téged valóságodban.
Szellemes és boldog léted értem,
nem ismered, mi a borzadály.
Engem nap tüze égetve érlel,
otthonom befedi sötét homály.
Én is voltam büszke és...
Szekrényemből a nyári ruhák kiestek,
csuhás perelinemmel téliek fogasra kerültek.
Baldachninos ágy álom-hullámképei vetülnek,
rajta jéghideg dunna, hűsölve pihenek.
Szeretés van. Vad érdobogások enyhülnek.
Nem szeretem az afrikai tomboló nyarat,
mint vihar vágtáz ereimben az...
K edve szegett madár lettem,
O tt, hol nem dalol senki sem,
H aláltáncban égünk tűzben,
U tolsó ez, haza nincsen.
T ékozló lány angyal-eszmény -
K ísért a sok szép vélemény,
A rany élet és szabadság
T ávol tőlem, mint igazság.
A blakomat szétnyitottam,
L ángoló...
Emlékezem Reád naponta, soha nem feledlek,
szívem, míg élek magyar rög alá végleg nem temethet,
jeltelenül nem hagyhatjuk el a földi életet,
itt éltünk, s itt vonták el tőlünk a robot béreket
vigyorral mondva az emberek nem pénzért dolgoznak,
kihasználva a szorgalmat, csak ingyen...
Ördögszekér muzsikára
átlengtem egy életen,
felkavarta érzéseim,
hajbókolt az érzelem.
Viselős lett árva szívem,
terhe könnyű és vidám,
dalos pacsirtaként hittem,
a zene volt az imám.
Az ördögök hunyorogtak,
zenéjük érzést terel,
fakasztanak szemből könnyet,
vacogott az...
Avignonban szíven szúrt a szerelem;
megláttam és arcára csodálkoztam,
örök-asszony – mindig legyen énvelem! -
nevét izgatottan megtudakoltam,
szótagoltam – Laura! - , s hogy szeretem!
Rabbá váltan uszályába botlottam,
zavartan nyújtottam felé...
„Az évek jöttek, mentek”,
s Te kedves, sohasem változol,
bolondság, de szeretlek,
híred elfakult, én adózom
emlékével nevednek,
belőled áll a templomtorony.
Elfakult szépségednek
áldozik mindenik hegyorom.
Sokáig elmaradtál,
több ezer év elsuhant...