Születési vesztesként
alárendelt helyzetben,
sötétségben játéktárgyként,
kínok között estem
korszakok, történelem
süllyesztőibe.
Kényszerített a sors és szenvedésem
a történtek leplezésére,
az igazság feltárására.
Engem tilos volt szeretni,
tisztelni és emberként kezelni.
Pár éve azt hittem, én is számítok,
nekem is lehet jövőm,
én is fontos lehetek.
Elveszítettem anyagaimat
és a bizalmat, a hitet.
Szorongva és félve meséltem
az igazságot.
Összerándított a görcs.
Ma már csak dühös vagyok,
mert egyetlen vágyam
a szabadság, az egészség,
igaz barátság.
Mindenem odalett,
s én vagyok a a vádlott.
Életművem semmibe hullt,
szavaim joggal rendelkező
szereplőkre hullnak.
Lehajtott fejjel
várok ítéletet
a sötétségtől,
kegyelem nem jár nekem.
2015. április 20.