Hurrá, tombol a nyár a tengeren!
Kagylókat gyűjtök és reménykedem,
a delfineket is megleshetem,
tengerláncot alkot a végtelen.
Amerre nézek, mélység, s sír-gödör,
bíborfelhő integet szemembe,
kéksége beleszövi a vízbe,
mit tenger látás elől elpöröl.
Lepillantok a víznek...
Akarsz-e láttatni fellegeket,
villámlásokat, mennydörgéseket,
a zöldellő fák szelíd lombjait,
természetet, mely nekünk bókol itt?
Akarsz-e látni igazságokat,
melyeknek győzniük kell ég alatt,
valóságban mutatni torzakat,
megfoghatóvá tenni álmokat?
A költői mesterség...
Üres lettem. Szívem epedt,
hazugságban élt, vesztegelt.
Elillant már fény-szerelmem,
barátságod tilos nekem.
Emberségben hittem régen,
az ideált én megleltem
reméltem és hittem benne,
fényt éreztem kebelembe'.
Erőt adott, vigasztalót,
csepp szeretet éltet adott,
azt...
Gyermekkorom eledele,
kis méheknek megmentője,
őrzöm számban az illatod,
édességed, káprázatod.
Vitatkoznak már miattad,
nagy erdőket kihalattad,
kártékony vagy, azt mondották,
rég híredet lerombolták.
Egyetlen kuriózumod
akácmézed nekünk adod.
Szeretlek én, május...
.png)
Aranyhomokként szállnak a gyorsan pergő csodás évek,
s Te drága szerelmem, barátném a parton sütkérezel,
örök-nyaralásod alatt szemed napernyődre réved,
nap-oltalmaddal már mennyei biztonságot élvezel.
Pontosabban Tiéd is e pazar pompája az égnek,
szeplőt sem hagy rajtad a...
Két évig tartott az igaz szerelem,
még kettő a hosszú csalódott búcsúzás.
Elvágtam a zsinórt, neved a szívemen,
végtelen egyedül az örök-állomás.
Jövőjegy kezemben, nélküled utazom,
nem szerettél soha, szenvedtem eleget,
szükségem volt rád – a múltat faggatom -,
cipelem...
„Haragszom most az egész világra!” -
tükrözte a hosszúra nyírt hajú szőkeség
dacosan összehúzott barna szeme.
„Elmúlott a nyár, s közeleg a tél,
miért nem szedhetem a falevélt?”
Fején sötét sapka jelezte az ősz beköszöntét.
Kilépett a lombos fák közül,
csak azért is szedte piciny...
Leila fehér rózsájával emlékezem
és hófehér galamb egykori hírt hoz nekem
Madzsnún hű szerelméről, akinek éneke
Énekek énekének öröksége, éke.
Szeretlek, mint mirtuszvirág a szűzlány testet,
a telivér a friss zöld füvet, mit legelhet
és a szelindek jó gazdáját...
Gyermekként asztal alá, szekrénybe bújtam,
senki meg ne lássa a nagy magányomat,
nem szerettek engem és egyre csak sírtam,
szívemben magam futottam meg harcomat.
Házasság lett iszonyat, sírig alázás,
félelem fájdalma szállta meg lényemet,
szeretetre vágytam –...
Pasticcio
„Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről” a kedves arára.
Szívében az érzés nem hagyja aludni,
aggódik szüntelen, nem tud megnyugodni.
Távol jár a kedves, nagy a veszedelem,
népe sebe vérzik, gyógyszer erős...