homályos a múlt
melyen hosszan merengek
narancsfák felől
régi dallam üzenget
letűnt időt idézek
a leány vágya
tiszta volt és szemérmes
forrt a szerelem
az ifjúban tűz égett
románcuk megáldotta
s szép volt az álom
még szebbé vált valóság
örök-jegyesek
már az égi...
Kérlek, add nekem egyetlen
cseppjét negédes szemeidnek,
hadd legyek egyedül a világod,
mutasson utat könnycsepped,
melyben a mindenség egység,
szerelmi hév és szenvedély
járja át fogoly szívemet,
halálra szánt testem
ne enyészeté legyen!
Ó ha tudnád, mennyire fáj,
nem küldhetek, csak...
Egyedül állok ion oszlopomon
bárányfelhők között világ felett,
középütt aranylás, mint homlokomon,
hívogat a múlt, vég elrendeltetett,
jövőm hová vezet, még nem tudhatom.
Talán felélednek régi őserők,
eljönnek értem, majd eggyé támadunk?
Arcomat már nem árnyékolják redők,
örökké győztesként együtt...
Egymagamban járom a keresztutakat,
alattam tátong a sötét űr halál hideg mélysége,
jéggé dermedek, majd tűz perzseli szívem,
ki fogad be a féktelenség tor-ünnepélyen?
Tökéletesség volt a világ, s ember ideálom,
s most szisszenő tagjaimat összegémberítve várok,
hátha megkegyelmeznek a...
Szerettem szívből egyszer életemben.
Embert veszítettem el,
az egyetlent, akit ismertem.
Ragaszkodásom egyoldalú volt,
végleg lezárt engem, azt hiszem.
Helyében én is így tennék,
a tehertől szabadulni kell,
megadtam a lehetőséget,
a reményt adtam fel.
Nem tarthat életben...
„Titokban sírhatsz egy kicsit még” (Neoton)
Ó, ha visszajönne az a boldog idő,
dalt ünnepelt szívünk, jókedvünk lett a fő!
Másfél éves voltál és már énekelted
csilingelő hangon, mit jelent az élted.
Kell, hogy várj kedvenc pótzenéddé vált már,
könnyezett kis szemed,...
Éjszaka van. Gyenge most a szívem,
össze-vissza ver, fogytán már az erőm.
Tücsök zene andalít oly' híven,
mennyországnak látszik az otthon-erőd.
Szomorú a világ nagyobb fele,
hű szemekből patakzik keserű könny,
virraszt a bánat, ez gyász ideje,
míg senkik szemében őrült a közöny.
Nékünk hatalmas...
Világ kezdetén ismertél engem,
éjjelente ott voltál mellettem,
vigyáztál rám, mint régi álomra,
megszülettem ének dalodra.
Másfél évesen szívemből daloltam,
Medúza lényedbe boldogságot loptam.
Rólam írtad a szélben szálló dalokat,
szerelmed hajnalként ébredő...
Elbújdosom szégyenemben,
hazám megvet engem,
búsan dalol a szívemben
szomorú énekem.
Árva lettem, sajog a szó,
oda az életem,
vár reám a fekete tó,
befogadja testem.
Nincsen ember, ki vigasztal,
zokog bennem a lét,
itt senki már nem marasztal,
bánt ez a...
A macska bajsza méri a távolságot,
s belülről szorít a szörnyeteg,
sóhaj visszhangja hangtalan szivárvány,
átokként megreked a tüdőben néma hang.
Borz alomként bűzlik orrom alá kínom,
dögszag kór fekélye megmérgez,
könyvhalom fölött ideges a rángásom,
az ember történelem...