Kérlek, add nekem egyetlen
cseppjét negédes szemeidnek,
hadd legyek egyedül a világod,
mutasson utat könnycsepped,
melyben a mindenség egység,
szerelmi hév és szenvedély
járja át fogoly szívemet,
halálra szánt testem
ne enyészeté legyen!
Ó ha tudnád, mennyire fáj,
nem küldhetek, csak üzenetet,
szerelmet nem kértem,
nem akartam, csak jött,
mint ami ellen tiltakoztam élesen.
Gyerek vagyok, az voltam tán?
Minden, mi tiltott, jár nekem,
annál érdekesebb és édesebb?
Várom a felmentőimet,
s tudom jól, ez mindig csak tiltott lehet.
Egyetlen könnycseppet kérek,
gondolj rám néha, kedves.
Könnyed nem fékezi meg
az üvöltő szeleket,
nem képes elhárít'ni
a rontó szörnyeket,
de képes arra, hogy életet
leheljen a kőszívbe.
Azt mondják a bölcsek,
ha sokan gondoljuk ugyanazt,
beteljesül a gondolat.
De ez soha nem lehet,
örökké így marad,
el nem ér engem a malaszt.
2013. december 3.