„Úgy élünk együtt, két kis idegen,
valahol messze, mese-szigeten.” Kosztolányi Dezső
Kohut Katalin: A minden
Evokáció
Dide egyszerre férj, gyermek, s barát,
a szerelem számára a minden.
Ilona megért, nem analizál,
a két lény pajkos mindegyik...
Szegénység nem jellemzi lila hortenziát,
nemesen fenn hordozza a püspökszín orrát,
a szépség és szeretet a természet szándéka,
mert ahol gyönyör van, csak ott lehet szív-haza.
Örök-asszonyit jelez titokzatos lila,
babérja illik hozzá, püspök hortenzia,
s mert ahol a fenség és...
"Nagyon szép verselés ez, méltó a magyar nyelv szépségéhez."
(Balassi-stófa)
Becsület és erény előkelő legény. múlt homályába veszett.
Keresem, nem lelem nélkülük a helyem, a hitem száműzve lett.
Múlttal magam vonom, megviselt a korom. A szív-törvény vezetett.
2015. június 10.
„talán a vers üt át a félelem falán”
Mészáros Viktor
Kohut Katalin: A vers harca
Tollasok hada harcol,
bár minden betű eddig hiába
ágaskodott, kiabálta igazát,
füldugasz a fülekben,
s bekötött szemekkel
élik napjaikat a túlélők.
Kedvező ez a...
Embernek születtem egykor, egyszerinek,
soha nem voltam és már soha nem leszek,
mégis életem szörnyű, iszonyatos lett,
többször sóhajtott mondatom: ismét meglett.
Emberségben gyökeredzett mindig hitem,
csillag-szívből nőtt ki az én szeretetem,
mások fanatizmusát egyre...
Igaz történetet mesélek most el Neked:
gőzmozdonnyal régen a szívem ünnepelt,
pedig füstöt okádott, pöfékelt, s dudált,
minden állomáson masiniszta szalutált.
Nászútunk volt ez olasz honba messzire,
a távolság nagy volt, de szívem ment elibe,
vártam a találkozást, a csizma...
Fordult ismét a nap korongja,
íme bealkonyult,
házaknak, fáknak hosszúra nyúlt az árnya,
becsukta szirmait minden szép virág.
Lompos eb szuszog, készül az éjszaka
megannyi borzongató játékával,
de addig is csendben meglesem idebenn
a lámpák biztonságában szívemet.
Minden este pőrére...
Ősszel már csendesebb a vihar,
hűvös szél borzolja hajamat,
esőben járom gyalogutam,
fáznak levelek léptem alatt.
Mit üzennek vajh csontszegények?
Jön-e még nyár, lesz-e kikelet?
Eltűntek a fájó remények,
sajog üresség, nincs szeretet.
Bizalmam vékony cérnaszál...
Rozsdaszín avarba öltözött az erdő.
Természet imádó ember, a tekergő
csodálja ősz-apót, a nyár temetőjét,
s lesi elmúlásban rőt szín keverőjét.
Világosság ura égről elbujdosott,
szürkeség világol, hűvösség beosont,
s mint akit anya szid komoly bánatára,
úgy hullik a fáknak szét...
Barátság szimfóniája
Carmen-óda
Írta: Kohut Katalin
Vagy életem, barátom,
lángol érted szívem,
mily' hűség ez belátom:
bizalmad érezem.
Titoktartó és csodás
jellemed hű barát,
soha nem ér csalódás,
szavad törvény-karát.
Aranyban sem mérhető,
nincs oly' kincse Földnek,
nemesít, s...