Lágy nyári eső
Levelekre éltető
Cseppje rápereg, s megremeg,
Mint szívem, amikor
Fénylőn ráhull a neved
Kohut Katalin fordítása
Játszom gondtalan lélekkel,
vágtázom fehér lovamon,
fűbe vonulok a plédekkel,
ámulok báb-birodalmon.
Szabok-varrok új ruhákat,
cérnákat fűzök szorgosan,
divatköltemény csodákat
vasalgatom óvatosan.
Hétvégén jön takarítás,
éppen háziasszonyt játszom,
bútor fényezés és...
Kertem pompája csak látszat,
mögötte sorakozik az állandó kemény munka;
ősszel ásás, trágyázása a gyümölcsfáknak,
temetése a pünkösdi, bazsarózsa,
nemes rózsa töveknek,
orgona, fa és rózsa, szőlőlugas metszése
előzi meg a tavaszi munkálatokat.
Lila és fehér kerti bútorom
sokszor...
Katona a fiam, drága Istenem,
ne engedd elveszni hites gyermekem!
Imádkozom, s kezemet fény öleli át,
már tudom, vár rám egy hely majd odaát,
de előbb feléd az a kívánságom:
óvd meg őt – arcát szívemmel látom -!
Megköszönöm a napi kenyeremet,
az oxigéndús, éltető friss vizet.
Add meg neki...
Az alkotónak lehelete mily' csodás,
égkék, fűzöld színeit nem éri kopás.
Kitárt könyv a tiszta, fenséges természet,
munkálja mindig láthatatlan kertészet.
Olvass belőle, történelmét megtanítsd,
szív-törvényedet képére igazítsd,
s mert gyönyörre és rajongásra ingerel,
a látvány...
A szőke Kos pusztító
atlantiszi Halakként
üldözött egy életen át
egyetlen énekesként.
Megírtam a történetét
a munkahelyi vándorlásokkal,
valahogy így:
„Atlantiszi ember vagyok,
álmodozó.
Tudomásul vettem, az ok
földönkívüli önkívület,
hű kísérőm a feszület.
Lepottyantam én...
Tenyeremmel átnyújtom a szívemet,
Neked adom az egyetlen kincsemet,
bordó rózsám Tiéddel ölelkezik,
napfelkeltekor a szívünk is izzik.
Jövőnk úgy jön el, mint tolvaja égnek,
elcseni a múltat, jő menedéknek,
fenn maradunk egyszer az utókornak:
mondják majd:– Tán aranyemberek...
Mint holt tenger szökőárjai,
elleptek és megleptek a tiszta dallamok.
Lelkem nemesült, borzongott a kéj,
férjem karjaiba gondoltam magam.
Fény-eső áztatta szerelmes arcunkat,
élethajónk ringatózott az élet-tengeren,
kékségében az Idő örökre feloldozott,
nászindulót zengett a...
Angyalként élte földi életét,
míg legyőzte sötétség tiszta létét,
s keblébe fészket rakott a kétségbeesés,
szeme könnyeiből lett a vízesés.
Lelke tükörképe a hatalmas óceán,
kék vízében megtisztulna tán,
de nem, nem maradt egyebe,
mint karjainak végén a tenyere.
Lehajtja...
Barangol a bágyadt holdsugár vére,
vöröset fest, őszi éjbe illanó,
álmodóvá andalít titok-fénye,
árva szívemet fagyasztja a hó.
Nagyon szeretlek már annyira régen
hajadról a zizegő ősz nesze szállt -,
követlek a mindenségbe oly' híven,
a rózsa is nekünk adja...