Versek

   Megállítom a jeges szelet, Míg hozzám érkezel, Angyal-raj zengi Ízisz dalát, Míg megérint két kezem.   Várlak hold-nappalomban, Várlak remete-csöndben. A hold-kehelytől megkérdezem: Te vagy a nyugvó nap, Az Ízisz karba zárt lét, Beteg léleknek...
          Kis fehér kutyám jön velem, S minden ajtón átmegyünk, Keresünk téged, engemet Könnyezve, fázva, s nem lelünk.   Körök a tavon: eső zuhog És őrült forgásából Gyűrűk futnak, s már nem tudom, Kis kutyámmal hol járok.   Te nagy vagy. A világ széles, S hova...
    Szememben Ha tréfa csillan Fénye A gyászt Rejti el   Fényben álló Árnyék vagy már S darukiáltás Holt tenger fölött Szökésedről Árulkodnak A kagylónyomok   Hibiszkuszvirág Hullt Kőasztalunkra A levél...
       Nézd! Asszonyodnak kora reggel Nem bánatos, könnyes szeme: Fáradt-kék az éj öröme Szemei alatt, kora reggel.   Mily’ nyugodt szemek kora reggel, S álomkuszasággal teltek – Pillantásaiktól rend lett, S fénylő fegyelem, kora reggel.   Kohut...
      A kékség gyászruhába öltözött, Két szárnyát, míg bírja, felemeli. Az ég elsötétült, sűrűsödött a köd, S az időt, a kéket elnyeli.   Az idő könyörtelen megmutatja A kék ifjúság eltűnését. Az ember halad – de dúdolgatva, Árnyszárnyai rejtik el a kéket.   Kohut Katalin...
      Nem álmodom a szerelemről, Csak ruhástól szeretnék feküdni az ágyon: Beethovent és Bachot hallgatni Kis szobámban, a tárgyakra hulló Halovány fényben. Nem a stílus érdekes, A lényeg az, hogy valamikor, Úgy rémlik, hasonlót láttam már Csapongó képzeletemben. Kiengesztelő...
      Esőbe sápad a nap, Céltalanul toporgok, Mert hordozok miattad Bánatot és gondot.   Kezem lógatva ballagok A tó pereméhez, Fák és fájdalmak sora ott Lent ér majd véget.   A viharban verdeső Madarak mily’ mélyen szállanak! Hajókat ver az eső, S itt hagy mind –...
        Boroszlán ring az erdőn Ide-oda csendben. Élek magam is felejtőn, Mert feledtél engem.   Nem tudom, mi csüng hajamban – Kökény, cipő, sárga? Éneklek furcsán, riadtan, Nem figyelve másra.   Tudod: nem is álmodok már, Mióta feledtél. Ring az erdőn a...
      Már egy pillantás elég volt ahhoz, hogy érezzük: A szavaknál több az áhitat. Egy könnycsepp sósabb, Mint a sötét fájdalom, De édes is, akár A gyermeki álom.       Az ég félkörívében Kinyílt most egy kék csillag. Tartsd alá a tenyered, Ne hulljon apró...
      Téged nem gondollak se távol, s közel, Nem keresem hol vagy, mert mindig létezel. Éveid száma nekem? Hamvas, vagy érett is lehetsz, Csöpp vagy sudár-sugaras, jeges, avagy heves. Éjjelente felizzó vágy vagy, S lényed látni kell. Fénylik az öröm bennem, Mert mindig...
<< 27 | 28 | 29 | 30 | 31 >>