Meg kell őrizni öröké emlékként a szívben
az anya-gyermek közös élményt, zene tanulást,
hadd csodálkozzon a világ és mindig díszítsen
szeretettel, örömmel minket, csak a csodát lásd.
Játszottunk mi ének órát, gitárral kísértem,
énekeltem nekik, s versenyeztek a...
Alszom.
Jó ez a csend.
Átölel a sötét hidegség.
Nincs menekvés,
egyetlen kivezető
utam keresem, s nem lelem.
Hol van a léteződ,
a tagadása az életnek?
Merre kaszálsz Halál?
Gyászom kíséri lépteim,
összeroskadtam számtalanszor.
Szeretet, miért futsz előlem,
vagy lassan lopakodsz...
Találkoznunk kellett.
Ideálom által vetített képed gyógyított,
a megértés hiánya józanított.
Csodáltalak.
Szívemben megfogant a szeretet-mag.
Kezeidet érintettem
féltéssel és tisztelettel
a távolból, nehogy fájdalmat okozzak.
Majd megmarkoltam, kapaszkodtam,
már attól féltem, hogy...
Családfám gyökere magyar földből kifordult,
többé senki sem ültet helyette másikat.
A hit rég jéggé dermedt, nem kergeti Sault,
a vegyes házasság lett mára az új divat.
Bűnből születtek - megáll az ész, a gondolat,
az ember tehetetlen fájdalomban zokog,
új generáció ősi koncot...
Égi fényről álmodik a sötét erdő,
elbóbiskolnak a réten a madarak,
szelíd búgásuk sosem lesz illemsértő,
kéklő magasságot, mélységet áldanak.
Szabadság nyugalma nappal az otthonuk,
s míg szárnyal velük nature, a boldogság,
békesség pompás királyi koronájuk,
szívemnek egyetlen...
Nappal is sötét ül a tájon,
szürke köd cizellál barátom,
vágyarád, emléked a rózsa,
rozsdállik, igazság zászlósa.
Azt súgja, nyirkos ősz elejtett,
gondolat megdermedt, elernyedt,
megfagy a szívem is, jő a tél,
andante altatót fúj a szél.
Halálom napja tán közeleg,
mióta...
Talán nem az ördög tüzében égek,
megperzselt a vérforraló szenvedély,
szívem hű szerelme volt az engedély,
elfeledni téged, az lenne vétek.
Az őszben végtelen tüzeket vélek,
a távolság már felrobbant földkaréj,
rőt lángokban lobog a szerelmi kéj,
vágyam egyre nő, csak miattad...
„Csak a szeretet, a csodálat, a tisztelet változtatja az embert emberré”
(Feuerbach)
Csak aki nélkülözte a fényt,
tudja értékét a szívben rejtőzködőnek.
Kicsiny életerő,
bántásra összezsugorodik,
simogatásra kinyílik.
Szívrózsákból áll a világ,
a pompájuk a...
Bevallom férfias szeméremmel,
s senki sem futhat jó reményemmel,
csak a jó bort kortyolom szívesen,
forralja vérem, mint a kedvesem.
„Gondolatok a könyvtárban”,
nehéz sors várt a városban,
míg mulatok, elfeledem,
jó sorsomat...
Születésem óta tartott
vegetáció, nyomor, torzulás, halál -
a könyveknek végük nem volt,
a szerepek szédítőek, ambivalensek:
szent és parázna, angyal és ördögfeleség...
Egyetlen életem sárga lovakkal vágtatott,
a szél erjedés szagot árasztott,
a pöcegödör bűzlő mélysége...