Télapó kinn jár, a hóban nagyokat lép,
fehér és piros ragyogássá nőtt e kép,
világosság mécse szeretet-lángokkal ég.
Boldogság, jöjj szívembe egyszer még!
Szeretem a mogyorót, csokit, szaloncukrot,
még jobban az ünnepet, megtelítem csuprod,
negédes nektárnak levét mind...
A fájdalmakba belefáradtam.
Jöjj, ölelj át lágyan, édes álom,
karjaid közt a pihenést várom!
Meguntam, hogy mindig magam adtam.
A kedvesség, szépség rég irigység,
az igazsága gazságnak csak sért,
hiába kérdem egyre, hogy miért.
Eltemet engem minden betegség.
Ebéd után...
Olvasom, drága a könyvedet,
gondolatom hozzád száll.
Százszor bocsánatod kértem, hogy élek,
múltam, s jelenem fogva tart.
Már nem vagy részese a létnek,
halottá dermedt csend ásít,
akár, mint rég, mikor vallottam,
Neked köszönhettem a leplezést.
Már nem zokog a lélek,
a hiányod dacos...
A tiszta szív és zene
a gonoszoké,
ellopták, besározták, megtapodták.
Nincs kegyelem,
„vétkesek közt cinkos a néma',
s a hatalmas Júdás-fa alatt
zokog életért az ember.
Lepedővel letakart Európát
eljárták a fertelmesek...
Megdermedt gondolat,
szűk sikátora a sötétnek
világgá nőtte ki...
Reménytelen a helyzetem,
tüdőm zihál levegőért.
Erőm szeretet szikrája,
te voltál a megváltója,
szívem vágyott szó-ételért,
Térdre rogyott szeretetem,
esdekeltem apró jelért.
Kinek már odalett bája,
s gyászszalagos a ruhája,
minden szem által...
Hálával gondol rád bús szívem,
felszítom tűzlánggal érzékem,
pompával írom a nevedet,
megölel egyszer a szeretet.
Örömmé válnak a rossz napok,
kioltják szomjamat tegnapok,
ha egyszer megkérded, hogy vagyok,
csak neked íródnak a dalok.
2015....
Vágyam egy olyan hatalmas szerelem,
mely elvarázsol engem és feltüzel,
s nem baj az sem, ha szárnyalok szüntelen,
csak átnyújtsam már végre a két kezem.
Álmodozom, köröttem illat-áradat,
tiszta romantika a gyertyaláng alatt,
hercegem, ki a szívemnek lakója
eljön hozzám,...
Valaha volt a boldog család,
könnyes szemmel emlékezem,
elképzelem kutyánkkal apát,
szívemben itt vannak énvelem.
Most a kutyák már az angyalok,
ragaszkodók, meghatók, szeretők,
hajléktalant soha el nem hagyók,
igaz barátok, emberséget keresők.
2015. november 8.
Jó, hogy ketten vagyunk,
bár vállalnám helyetted
a számkivetettséget.
A kitaszítottak útján
együtt haladunk.
Vészesen kong a föld,
kiürült a játszótér.
Tűz és szeméthegyek,
kárhozott lelkek
kísérik lépteinket.
Dübörög a holt gondolat,
a jövőnk a semmibe vész.
Hová vezekeljünk,
ahol...
Nem bírtad tovább a keresztedet,
súlya a világ terhe, meghaltál,
a föld alatt már jéggé fagytál,
előtte elvesztetted hitedet.
Játszottuk közösen az életet,
várok arra, hogy magadhoz hívjál,
ez a föld nem jó nekem, mert vandál
kezek ártnak, s terhelik híredet.
A...