Kohut Katalin: Apa

 

 

Nem bírtad tovább a keresztedet,

súlya a világ terhe, meghaltál,

a föld alatt már jéggé fagytál,

előtte elvesztetted hitedet.

 

Játszottuk közösen az életet,

várok arra, hogy magadhoz hívjál,

ez a föld nem jó nekem, mert vandál

kezek ártnak, s terhelik híredet.

 

A végjelenet túl soká késik,

testem elevenen elenyészik,

jóságos szívedhez zarándoklok,

 

emberséged a sírig elkísér,

lelkem örök-szeretetet ígér,

csak melletted lehetek majd boldog.

 

2015. november 12.