fénytelen második advent
elborít sziszegő hóesés
arcomon nem simít a szeretet
lassan elfogy gyertyalángom
tanulsága sincs e tanításnak
vétek itt a tisztaság
vigaszom az éji asszony
ezüst holdfény melódiával
megkísért a lett volna
emberi élet látomása
már...
Égjen a láng a szentekért,
a templomért, melynek tornya
Anna, mindenségnek a régmúltja.
Fogjunk össze az emberekért!
Boldogság a Földön a jóknak,
összefogva vigyáznak ránk,
s mert példát mutatott az apánk,
verseink békességet szórnak.
Szeretet gyertya ég...
Nem Anna most a világ,
akiből állt a templomtorony,
Katalin az összes féktelen,
arany, vas, cserépkori Babilon,
tisztul egyetlen áldozással
a jövő Új Évákkal.
Utolsó lettem az elsőkből:
utolsó német széles arccsontú,
utolsó Halak márciusi zöld szemmel,
utolsó Katalin a...
megérintett a fagy csontos keze
tetszhalotti álom
gyermekeim fagyos kristályok
könnyeim adták új ruhám
várakozom
jó ez a csend, a némaság
egykor zöldellő levelek
énekes pacsirták ékítettek
életerőm volt a boldogság
lelkem szárnyalt
karjaimmal öleltem
ifjút és...
Köszöntött november hűvösen, szelíden,
a szívem könnyezik, hitemet veszítem,
borzalom minden nap, s érkezik Katalin,
testem már régóta tövises, karmazsin.
Nagy kerék, kis kerék, legendás végzetem,
császárnak kínzása Jézusért végtelen,
mert reffes nem vagyok, szörnyű az...
A szélkakas legendáját
Gondoltam ki, a témáját
Ihlette egy régi rege,
Református ez a mese.
Az ördög lopni kívánt lányt,
Összetrombitált minden zsiványt,
Ki a legszebbet meglátja,
Ezüst dénár a jutalma.
A faluban terjedt a hír,
Az ördög...
Évek óta kicsiny életerő
minden lopott pillanat.
Miatta keltem fel
lassú és könyörtelen
elmúlásomból.
Az egész világ köztünk
sötétség hatalmaival,
nem dereng a fény,
dagadok, csonkulok,
várakozom a biztató csöndben,
megmentőmben bízom.
Szenci...
Szívem töviskoszorús volt egykor,
Jégcsappá dermedt,
S a jeget körbeölelik a halottakért
Gyújtott gyertyalángok,
A meg nem értett halál
Miatti kételyekkel.
Míg élek, emlékezem,
Gondoskodnom...
Fenn tündököl a jövő,
örökös boldogság,
a szép álmokat szövő
kívánság mennyország.
A Földön lesz az élet,
szeretet kezet nyújt,
örömünk nem ér véget,
lángszívünk gyertyát gyújt.
A gyermek felmelegszik,
az öreg bölcs, igaz,
hangszerünk ódát játszik,
Ámor keze nyilaz,
a szerelem...
Szerelmem a szívemben,
mint egy hallgatás, óceán-mély,
sűrű káosz-vizénél vak vagyok,
jeges érintésétől borzongok.
Máskor égre írt üzenete a múltnak,
hála és szenvedély,
talán hozzá elér.
Kertész voltam, beültettem
lelkébe a holnapot,
örökké – egyetlen...