Ma éjjel elzarándokolok
Az éj királynőjéhez
És megkérdezem:
Mondd, ismered a könnyezőket,
A kiszáradt mellű anya-mártírokat,
Az éhező kisdedeket,
Fülbehasító didergéseket?
Óh Hold, Te kellemesen
Bizonytalan vagy,
Add, hogy másnak is
Kellemes legyen,...
Hívogat gyermekkorom,
amikor meghallom
a kóbor dallamot:
Volga, Volga, sebes Volga -
énekelte anyám egykor
vasalás közben.
Mennyire szép volt,
tisztán csillogó zöld szem,
gesztenyebarna haj,
gyermeki szív és pillantás -
ilyen maradt mindörökre.
Soha nem...
Rózsában a mindenség
Imajo
Írta: Kohut Katalin
szerelmes szívem
szomjazza igazságot
föld-békét várok
a világot szolgálom
tettem túl kevés
az akarás oly' nehéz
egy szál rózsában
rejtőzik a mindenség
2012. november 10.
Emberségedre vágytam,
picinyke fénysugárra,
szívednek kis szikrájára,
mit epedezve vártam.
Résnyire, de megnyíltam,
fontossá váltál nekem,
nélküled nem élhettem
és szavaidat ittam,
mint szomjuzó a vizet,
növény a nap fényét,
elveszített...
Békét kíván minden ember,
Élteti őket a remény,
Ki az, aki élni nem mer,
Eltemeti magát szegény?
Sírjára hamut szór az átok,
Sírva eszi a kegyelem-kenyeret,
És ha esdeklő szívet látok
Gondot, két erős tenyerem
Emeli látatlanul az embert,
Tetőzve bár a...
Szeretem az anyaföldet,
ámbár be nem járhattam,
nem láttam vízeséseket,
népeit nem csodáltam,
esőerdőbe vágyakoztam,
lakatlan szigetekre.
Fenyvesében túrázhattam,
balatoni vidékre,
pár országba elmehettem,
a Hegyközt felfedeztem,
a folyókban fürödhettem,
ennyi...
Az ember mindent elkövet,
Mivel ártani tud a Napnak,
Nincsen földi nagykövet,
Ki utat mutat a Világnak.
Műanyag és vegyi elemek,
Szeméthegyek, szennyfolyók,
Feltüzelt, kopár hegyek,
Szót emelnek értük a jók.
Ha kioltjuk a...
Szárnyaltam a szabadság égboltnyi szigetén,
Azt hittem, mit látok, mindörökké enyém,
Hittem a jóságos szeretet-szavakban,
Nem tudtam, karmikussá váló végzetem van.
Ismeretlenné változott a világ,
Benne a szív segítségért kiált,
De senki sincs, ki hallhatná...
Koh
Ha én a Világ lehetnék,
Minden embert megölelnék,
Mennydörgésem akkor szólna,
Ha a gonosz szárnya szállna,
Villámlásom záporozna,
Ha jót bárki megbántana,
Örökké él mind, ki igaz,
Büntetését ülné a gaz,
Örök-bűnhődése lenne,
Nem nézne többé...
Remény
Szonett 8.
Írta: Kohut Katalin
Igazságért kérni bocsánatot
soha nem szabad, ugye emberek?
Mikor csak néznek és nem értenek,
szíved tükre mutat nagy bánatot,
léleklámpás, a szem rezdül meg ott,
hol néha észrevesznek, s rád néznek,
szemedből olvasni nekik...