Birodalmam megáll örökké,
fantom-kép csak az árnyvilág,
megszűnnek a tüskés szavak,
kizöldültem, mint tavaszi ág.
Rám kúszik a mea culpa,
szeretet-csodát képzelek,
imbolyog a múlt, mint füst-pipa,
árokba esetten elbukott.
A Néha burkolt szirtre érkezik,
elámít az üressége...
Mindenség tudás az én ajándékom,
fogd szorosan, életművem Neked adom!
Minden kék ér lelkedből feltörő forrás,
s a bárányfelhő a szívedben rejlő tisztaság.
Földünk hatalmas szolgálata örökké áll,
használói lehetünk, érte fizetség nem jár,
ingyen kaptuk a természet csodáját,
a hatalmas...
Ha azt mondod, szép kék az ég,
azt felelem: csak sötétség.
Ha úgy látod, csodás a lét,
azt felelem: nem nekem ég.
Ha akarod, Veled lássak,
vívd meg ezernyi csatádat,
harcolj, mint a királyfiak,
bár Csipkerózsika szakadt,
ez a mostani új divat,
a szépség itt rég elillant.
Szólj hát...
Varrótűvel nem varázslok,
üzenet száll – lepkeszárnyon,
eltakarnak dús fátyolok,
redőiden át nem látom,
nem kergetem barátságod.
Dobogós hely a szeretet,
először csak ez kell nekem,
a nyugalmamat, a szívedet,
azt hittem én, majd elérem.
Rebellisek vagyunk ketten,
vékonyka szál...
Elvesztettem a mankómat,
rá nem találhatok,
a botom, kapaszkodómat
erőt nem találok.
Odalett az akaratom,
a semmi meg nem tart,
szívemből üvölt bánatom,
míg valaki el nem kap.
Ember szeretetre vágyom,
mit kérek oly' kevés,
már eltaszítva itt várom
végzetem majd...
„A habok oly halkan susognak,
Mint a haldoklók ajkai,
Kik jobb világ titkába látnak,
De nem bírják kimondani.
Mentő hajót várjunk-e még,
Ha durva szirtbe ütközött?
Választanánk – ha nincs egyéb –
Halál és őrület között?”
Vajda János:...
"Ha kemény vagyok, az a gyengeségem",
vérző szívem megismerni nem hagyom,
azt hittem rég, nyűg, teher itt a létem,
már világom megölelni akarom.
Óvnék, buzdítnék – ebben van reményem -,
hitemmel Földemet szolgálni fogom,
a szívek...
Évek óta érted dobban szívem,
érzéseim tisztulnak, futnak feléd,
emberi múzsám vagy, s az a hitem,
egyszer kettőnk nevét kottázza az ég.
Árnyékok közt éltem, s mindig féltem,
felmentőm más nem lehet: a szeretet,
mit kaptam tőled, nem felejthetem;
türelmet, jóságot és tiszteletet.
Nem...
„Az "emberség" jelentését nem ismerem, ugyanis, a mai társadalmunk tendenciájában, teljesen eltűnik, és el fog tűnni, nyomtalanul.”
Amikor bekövetkezik
az óhajtott pillanat:
az emberség eltűnése
Európából nyomtalanul,
az egész...
Emberségedre vágytam,
picinyke fénysugárra,
szívednek kis szikrájára,
mit epedezve vártam.
Résnyire, de megnyíltam,
fontossá váltál nekem,
nélküled nem élhettem
és szavaidat ittam,
mint szomjuzó a vizet,
növény a nap fényét,
elveszített reményét,
a fájdalomban...