"Olyan vagy, édes, mint a mérges áspis,
s én, mint a légért kapkodó egér.
Bár szívemen melengethetnék mást is,
egy csókod minden fulladást megér."
(Závada Péter: Áspis)
Kohut Katalin: Csalfa remény
Evokáció
Kívánlak, mint...
Furcsa ez a csend,
benne van minden titkos ütközet,
a sötétben kiomló vér,
minden jajkiáltása
a kiszolgáltatottaknak.
Benne van hozzád suhanó kérdésem:
szerettél-e valaha engem?
A csended nem értem,
sokáig tartott a kétségem.
Nem kiáltasz, nem suttogsz,
nem küldött a szél...
„Napokra elfeledtelek, döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan cigarettát keresve.”
Pilinszky János: Miféle földalatti harc
Évek óta mételyez egyre Tőled az elszakadásom.
Nélküled egyetlen futó pillanatig, napig sem bírtam,
hiányod...
Egy emberöltőnyi hosszú szenvedés
kísérte Ágnest. Végtelen feledés,
ahogy múlik a jellem, külső szépség,
úgy válik enyészetté az egészség.
Évről év, napra nap, jőnek évszakok
s élete egyszer igazságot kapott -,
álmodozás a megmentés csodájáról,
ez élteti, s mesél...
Felemelem a szívemet,
csoda ez a szeretet,
Íriszem is megérkezett,
fátyol szemmel rám révedt.
Látod kedves, a barátok
ölelnek, muzsikálók,
angyali hangokat hallok,
égi a jel, mit várok.
Szférák zenéje beoson
szívembe egy kulcslyukon,
szív-záramat eltitkolom,
Tiéd a...
Adventkor kétezer éves mesébe élve magunkat várakozunk,
mert szükségünk van legalább évente egyszer az igaz szeretetre,
s naponta egymás szívében titkos kívánságot lesve kutakodunk,
mit adjunk ajándékba majd Jézus ünnepén a szent vilia este.
A mese elringat, mint lágyan ringó...
Pulyának pulya – mondta anjukom,
mikor fogadtam gyermekeimet.
Rám hárult egyedül a
kettős szülői felelősség,
én lettem a gondoskodó,
s egyben a családfenntartó.
Mikor az apró kezecskéket
megérintettem vigyázva,
nehogy megszorítsam véletlenül,
már jól tudtam,
tőlem függ a lányaim...
homokban a fény
délibáb, ékszered nap
asszony-illatod
éleszti érzékeim
ima és sóhaj
vagy érzéki kedvesem
öled mélyében
remegve vár végtelen
2014. szeptember 19.
Alattam a múlt sötétlő mélysége tátong,
lebegek vékony faágon sziklaormokon,
látom óriás arcod, a reményem lázong,
hogyan lehetsz enyém örökké, még nem tudom.
Szemeid boldogak, látomás, valóság ez?
Nélkülem van élted, a gondolat fogva tart,
vagy szárnyalsz szabadon, s utunk...
Fehér habfellegek futnak az égen,
kergeti őket nyári eső szele.
Madarak szárnyalnak feketében,
szabadság-dalukba szívem fájdul bele.
Vigyetek magatokkal! - kiáltanék -,
ne hagyjatok itt fájdalmasan, árván,
gondolataimba belebotlanék,
nézlek titeket boldogságra várván.
Túl...