Ugye, fáj a magány? - sokszor kérdeztem
magamtól, míg epekedve várt szívem,
nagybetűs, igaz szerelemben hittem,
miközben az embereket kerültem.
Álmatlanul forgolódtam, s reméltem,
barátra lelek, de mást súgott eszem:
míg önbizalmad inog nincs szerelem.
Talán megtudják,hogy...
Te látod, mit tükröz tört tekintetem?
Meghasadt szív, eltűnt szerelmes nézés,
mely átfogta a világot, rebbenés
nélkül csodálta az embert, remélem
egyszer még beköszönt újra szerelem,
rám is vár a Niagara-vízesés,
nekem is járna a természet-féltés,
mert ezt a...
Ha szomorú nem voltál még sohasem,
nem tudhatod, milyen a nagy boldogság,
mit érez az, kinek szívén ború rág,
s elkerüli jókedv, derü, szerelem.
Mindig odalenn, arra vitt kerekem,
nem érintett soha harmatos virág,
rég volt, elfeledtem, mit ád a...
Ilyen nyíltan sírni soha nem szabad,
szíved keres, kutat mindig álmokat,
ne add fel a reményt, keress utakat,
néha az ember biz' egyedül marad.
Miért sétálsz szűntelenül egymagad,
miért bámulod fenn a csillagokat?
Ha azt várod, jön egy újabb...
Igazságért kérni bocsánatot
soha nem szabad, ugye emberek?
Mikor csak néznek és nem értenek,
szíved tükre mutat nagy bánatot,
léleklámpás, a szem rezdül meg ott,
hol néha észrevesznek, s rád néznek,
szemedből olvasni nekik vétek,
összetört szívet,rejtett...
Madár csicsergését érzékeltem,
pacsirtaszólam köszönt e napban,
szívem máris a füttyszóra dobban,
hajnalban szép ünnepre ébredtem.
A nagyvilágon bárhol lesz majd helyem,
látod, a nőiséget csodálom,
az anya, a szerelmes, az álom
örök-asszonyit vágy a...
Hajnal van, csicseregnek madarak,
szívem repdes béke-örömhírre,
olajág zöldül, tavasz lesz végre,
sötéten áttörnek napsugarak.
Látni véltem kelő Urat minap,
s az éji hölgyet nyugodni térni,
a világ másik részébe menni,
s egyre jobban emelkedett a...
Évek óta csak arra gondolok,
mikor jön el az utolsó óra,
szívem fogtam be hát faggatóra,
ilyenkor türelmesen dohogok,
s mint a vulkán láva-tűz fortyogok,
feszültség repít képzelet-tóra,
ott időzik álmaim hajója,
szalad percmutató, s...
Egykedvűen lógatja lábát az est,
idegesítő a radiátor-csörömp,
légtelenítést kértem, de mindig rest
a feje a háznak, szólok, hőzöng.
Szellőztetek, friss levegő helyett szmog
fullaszt, riadót fújtak már mára,
a város színe szürke, faág lóg
nyáron is ablakom alatt – kába –,
tar ágain...
Megnyitom a wordot, s bezárom.
Üresség tátong bennem,
hiába gondolat belátom,
szív nélkül semmi nincsen.
Kutatom a pillanatokat,
melyek ezt kiváltották,
nehezek a terhek és kőlakat
szívemet kioltották,
mázsányi súly ránehezedik.
Visszasírom a szurkálást,
mikor fájdalmat könnyek...