Versek

Szakadt foszlányokban fekszik a szívem, kínja kiábrándultan eped egyre, tapintat űrje tette  feszületre,  sötét csillag nem mutat utat most sem.   Zavaromban nyilvánult meg beszédem, pedig sóvárogtam egy kis megértésre, titkos szobában egy kis melegségre, bár nekem...
  Bomladozik a vastrágya illata, elméletek részegülten kering'nek, megdermedten, rájuk bámulva nézek, történelmet írtak bús évek óta?   Megcsendül harang és mulatós nóta, tapsvihar arat, sorsmorzsákat szednek, Benned a múlt dalai ünnepelnek, nincs itt kegyelem, bérük a...
 Életem örök szerelme a zene. Hiszem a szívet tisztító erejét, a gonosz, a rossz feletti győzelmét, s hogy  dal szeretet-ereje kellene,   mert  dalát kottázza  szél üzenete fülbe suttogja a jövő szépségét, tanáccsal látja el  felhő kék egét,  s...
 Virágos és napos kertet képzeltem,  sétáltam táncos léptekkel közepén,  mennyország ez, égtükör e földtekén,  varázslat, káprázat, mit érzékeltem?    S örömöm egyre emelkedett bennem,  mert megláttam őt, lépegetett felém,  látomás-e, vagy...
 Nem vidítja fel a zene szívem, bár órákig dalokat  hallgatok, musicalt, régi dalt, s ábrándozok, milyenné vált  egyszeri életem.   Hiányzik a borzongás azt hiszem, kutatom az érzést, csatangolok ezeregy utamon, s beosonok régi korba, a zene...
Már mindenki meghalt, ki megszeretett. Első szerelmem is végleg távozott, egyedül én szeretem - nyilatkozott - és tanulni küldött, mint egy gyereket.   A városban nőfalóként elhintett legendája fenn maradt, nem változott, s az élettől minden szépet megkapott, Kettőt soha:...
 Angyal hangja megérintette szívem, simogatást, gondoskodást éreztem, a szeretet azt ninózta véremben: megérkezett az egyetlen életem.   Lágy hangjára csengő-bongón feleltem, szerelem szinfóniáját  élveztem, rácsodálkoztam és öröknek hittem, tőle nem választ el...
 Ott szeretnék még élni életemben, hol az ég és föld összeölelkezik, Föld-anya örül és nem ellenkezik, apánk, a Nap vele él szerelemben.   Senki sem zavar meg csend-kegyelemben, a természet  emberrel nem vetekszik, tökély a mindenség és  elaluszik dolgos napja...
   Fodrozódó tenger - ezüst hullámok, Fa és Bi a két delfin játéka hív, boldogságom soha nem volt ilyen hív, szemeimben békesség, letűnt álmok.   Ősara Bi szüli kicsinyét, s várok, míg meghajlik előtte minden torz ív, Fa farkával int, örül a delfin-szív, nézésétől...
Keresem, hívom magamhoz szüntelen. Reggeli napfény magához csalogat, elhiteti: jöhet  még szép pillanat,  lesz jövő-képem, nem lesz reménytelen.   Néha álmatlan, gyászossá vált éjjelen örök-álomra vágyom.  Nem hívogat szép élet, csak a fájdalom szólongat, bár...
<< 22 | 23 | 24 | 25 | 26 >>