Vágyakozás
Renga (Láncvers)
Szerző: Kohut Katalin
csak vágyakozom
rendületlenül Reád
kedves mosolyod
elvarázsol engemet
lépted már megismerem
hangod zenéje
szívemet érintette
egy láng elindult
lelkünk így ölelkezik
nászunk véget nem...
Nem sírok a halálnak
Renga (Láncvers)
Szerző: Kohut Katalin
sírva születünk
megölel szerető szív
fogja két kezünk
könnyű az életünk így
anya nélkül semmi nincs
szívem kívánta
a szeretetet, ringat
tengernek ölén
félárbócos hajómon
a nyugtalan...
Kérdeztem a bíbor fényű napot,
meggyógyulok majd, lesz-e szép jövőm?
Kedvesem, örök-szerelmet kapok,
íriszed íve lesz-e majd őszöm?
Faggattam konok keleti szelet,
miért kísér a csend, a hallgatás,
nem érzem drága a szereteted,
kívánságom...
A múlt fájdalma mindig elkísér,
bár hajnal közel'g, jövőt kacsintva,
a seb gyógyulást többé nem ígér,
a nyomor jár bánattal tarkítva.
Szürke köd lebeg a fejem felett,
az ösvény éles tüskékkel vár rám,
járható út labirintusom lett,
szédelgek benne egyedül,...
Éjszaka van. Gyenge most a szívem,
össze-vissza ver, fogytán már az erőm.
Tücsök zene andalít oly' híven,
mennyországnak látszik az otthon-erőd.
Szomorú a világ nagyobb fele,
hű szemekből patakzik keserű könny,
virraszt a bánat, ez gyász ideje,
míg...
Egyedül állok ion oszlopomon
bárányfelhők között világ felett,
középütt aranylás, mint homlokomon,
hívogat a múlt, vég elrendeltetett,
jövőm hová vezet, még nem tudhatom.
Talán felélednek régi őserők,
eljönnek értem, majd eggyé támadunk?
Arcomat már...
Eltettem az írásaidat örök emlékül magamnak;
Te irtózattal szabadultál hagyatékomtól egy pillanat alatt.
Már nem fáj az engem törlő mozdulatod,
bár számtalanszor magam elé idéztem.
Elképzelem semmit sem értő arcodat, szemedet.
Örök lakója leszel szívemnek, más nem foglalhatja el...
Szeretlek, mint méh az édes mézet,
mint kiszáradt föld a záporesőt,
mint fúló tüdő a friss levegőt,
s mint kit anyai szem megigézett.
Szüntelen szemeim előtt képed,
kedves, létben tart óriás erőd,
egyetlenem vagy, nem volt más előd,
ki örökké szívembe...
Soha nem szerettél, felfogtam végre,
ember-csodálatomon sem osztoztál.
Igazad van, mert soha nem biztattál,
okot sem adtál szeretet-reményre.
Nem adtál választ egyetlen kételyre,
ragaszkodásom ennyire irritál?
Neved a szívemben egymagában áll,
nincsen...
Tudd, örökké foglak szeretni Téged,
elsodorhat szél, szaggathat a vihar,
mennydörgése égnek, s bárki szólni akar,
senki nem törli ki szívemből neved.
Tudd, fájdalmasan is száll a szeretet,
s ha egyetlen vád-szó ellened akad,
féltelek én, arcod elmémben marad,
őrizlek,...