Versek

    Mit is írhatnék én szépet és jót? Kezemben mindig a telefondrót, emailt lesek, üzenetet várok, hiány zokog, elveszett a zálog, amely szabadságot hozna nékem, nincs sehol a jövő-menedékem.   2015. augusztus 11.
    Bár elfeledtél engem, szívemmel fájón szeretlek, igaz barátommá talán már soha nem tehetlek.   Hálám örökké elkísér, bár dühöm az égig ér, „halkabban pirosodik” szívemben azóta a vér. Elvesztettelek, hiányod, míg élek űrként kísér. Ha a jövő időd tán egyszer barátságot...
    Nagyon szerettem volna egyszer életemben lágy nyári esőben önfeledten táncolni, az érzék-kavalkádjaim vágy ritmusára szívem örömét katartikusan ellejteni. Azt hiszem, nagyobb szabadság ettől nem érhet, muszáj a gondtalanság, örökké remélek.   2015. augusztus 1.
    Békesség nagy madár, húsz éve megjöttél, fogságomban velem sok időt töltöttél. Sötét felhő vesz körül, ábrándom az éj, varázslatért esd a keleti földkaréj.   2015. augusztus 1.  
Szeressél engem Imajo Írta: Kohut Katalin   kedvesem kérlek fesd meg szivárvány-hídunk színeit, s legyen utunkon szabadsághoz vezető társunk örökös szenvedélyünk szeressél engem  örökkévalóságig   2012. április 2.
Sírvers Imajo Írta: Kohut Katalin   itt éltem egykor elragadott a bús kor szomjaztam jó szót szív-szeretetet, áldót tüskebokor lett reménységből és meglett  szóltak torz szájjal létemre vetett bajjal
    Megtaláltam az igazi lélek-szerelmem, otthonunk ég és föld között kellett keresnem, ott, hol a csillagfény, mint a lámpás tündököl, boldogság és szeretet szívünkben megjelöl.   2015. augusztus 1.
    Te leszel mindig a letűnt magyar honnak a nagysága, a nemzeti színű lobogónak forrongó rabsága, mert szabadság ott van, hol nem lázad a lélek és boldog, nem béklyózza a szolgaság, sötét, sem gonosz, sem poklok.   Tisztelted az igaz érzést, asszonyt hithű forradalmár, választani...
    Tulipán csokromat anya Neked átnyújtom, vele a szívemet, hogy soha el ne múljon, naponta ünneped legyen a hű szeretet, szerényen, igazul az életem vezeted.   2015. július 22.
    Sűrű erdőben gyászsötét ágak, rőt, lila levelek között feldereng a fény-tisztás és már újra remélek. Ismeretlen világ tárul, ismerkedik, ölelkezik, várom, a felmentésem egyszer végre bekövetkezik.   2015. július 24.
<< 19 | 20 | 21 | 22 | 23 >>