„Hányszor gondoltam téli éjjel,
Ha sírtam, mit csinál a tenger?
Most itt vagyok. Tél van. Köd és szél.
És küszködöm a fergeteggel.”
Gondolok rád mindig, szívem fáj.
Nem kérded, mi történt. Lesz-e nyár?
Töröltél, már levél nem...
„Egyedül a kastélyban”
- ez volt a valóság.
A tisztaság biztonságában,
a szív szabadságában
élni csodaszép!
Nem kérdeztem,
s sehonnan nem jött felelet.
Megszöktem talán? - már nem emlékszem,
álomvilágos hipnózis alatt
sötét és zavaros lett utam.
Nem harap a bácsi! -...
Oratórium áldja Krisztust, a tűzég Istenét.
Zeng a kórusmű, drámai lett a feszültség a földön,
eltérő a hatása, a hangzavart nem értenéd,
hogy állandó ébresztőként mindeneket betöltsön,
ugyanakkor hallgat a csend, a méltó hű eredet,
melyben a mennyei kovász is érett,...
Gyantásnedv gyökér kígyózik lábainkon,
vének vagyunk, örökké összetartozunk.
Ágaink sűrűn, s védőn hajolnak fölénk,
érzelmeink táplálják szívből nőtt fánkat.
2015. november 6.
Eső hullatja rám keserű könnyeit.
Magam vagyok. Várakozik az országút.
Megyek, vagy nem? Titok. Őserőm hatalom.
Batyumon ülve meglep mordan a sötét.
Hűen magamhoz elmémtől azt kérdezem:
ha valóban szeretsz, miért engedtél el?
2015. november 6.
itt
nincs
kegyelem
a történet
nem változik
ébred a játék
hintán a kislány
fekete kötelen lóg
élednek a szerepek
megismerkednek
és földet érnek
könyvbetűk
kihirdetik
vége már
jön nyár
ősz és tél
tavaszi zöld
a játékosoknak
a kislány riadtan
lesi a...
Mintha megtorpant volna most a múló idő,
a földkorú hatalmas nagy élet-rendező,
fényessége a nappali ékességének
kellemes, édeni csendben halk hangon neszező.
Elbabrál a levelekkel, vízen tükörkép,
vagy lehet, hangját egyedül csak én képzelem?
Hívogat a nap mindeneket, majd...
Kék és sárga kisszobámban édesen aludtam,
egyszer felriadtam zörgésre, vízcsobogásra.
A Mikulásra csodálkoztam felszabadultan.
Főzött, sütött talán nekem? - nem gondoltam másra.
A megterített asztalon fejedelmi étek,
kedvenc ínyenc falatok, torta, pezsgő buborék.
Meglepetés...
Nagyon bölcs a naptárunk és a természet,
Európa földjén a valós kertészet,
nagy fehér, s színes krizantémot ad nekünk,
Marianna napján van a gyász-ünnepünk.
Már a fagy foga harapja a mindenséget,
temetőben szívünk csendességgel éget,
lánggal ég az emberségért a szeretet,
a...
Sóhajom szürke ködszárnyon érkezik,
álmomban kérdésemre választ lelek.
Ilyenkor az est a csenddel vétkezik,
még mindig várlak, szívem veled cseveg.
2015. október 27.