Gyere játszani farkas és bárányt!
Ne mutogass rám, én az umbuldát szeretem!
Üldözött vagy, vagy üldöző, mindegy,
a győztesé az ünnep, meg az áldicséret.
Koncon rágódni de jó!
Látod, amin Sátán szemem elém tár?
Koldushad hömpölyög felénk,
ezek képesek megmászni e...
Gyermekké váltam gondolatban,
anyámmal gondtalan a játék.
Bújócska, vagy szembekötősdi,
vagy nyelvi, zenei talány – kedvenceim -,
s a kitaláló mindig én vagyok.
Az anya gondoskodik rólam,
a tudást játékosan nyújtva át nekem,
hogy az élet majd felnőtt fejjel
gondtalan és szép...
Júdeából származik a csoda,
férfiszívnek a nemes pagoda,
független vagy, mindig nyerni akarsz,
az életben hű és szerény maradsz.
Bizalomért átnyújtod tenmagad,
egyetlen vagy, jutalmad megmarad,
hatalmas siker, valós szeretet,
családi öröm fogja kezedet.
Kívánok még vagy...
Fáj az egyedüllét.
Magányosan ülök O betűmön,
én voltam a kezdet,
de nem én vagyok a vég.
Faképnél hagyva, megalázva,
törölve, ruháimtól megfosztva,
halódva csapások kezében
szeretet után vágyakozom.
Az ünnep meghittségét
tompán érzékelem.
Végeláthatatlan vég,
fojtó...
Csalódva az emberben
saját kézzel építem újjá hitemet:
szeretet-lánggal építek
vakító, tiszta hóembert.
A hidegség átölel,
már nem bánom,
csak szeressen valaki.
Sapkámat ráhelyezem
emberem hópelyhektől
csillogó fejére.
Érzem, a mindenség
kettőnket ünnepel.
2015. december 2.
Eső dallam koppan szívemen,
tócsa csillogás veszteségem.
Maradj hűs csendedben szerelem!
Nincs rohanás időben velem?
Kérlek, szítsd fel végre kedvemet,
oldd fel dacos és bús hitemet!
Szeretlek, légy áldás szívemen,
egyetlen szó-csepped jár nekem.
2015. december 2.
Harcsapörkölt, túrós csusza,
ez az ünnepi vacsora.
A piacra elindulok,
árusoknál mustrálgatok.
A vasgyárin nem ismerik,
élő hal eddig nem volt itt.
Megyek tovább nagy piacra,
alkudozom ott a halra.
Van ám tiszai és élő,
szálka van benne – félő,
megnyúzni ott nem...
Hanyatlom.
Testem eszi a kór fekélye,
pusztít és megszüntet,
lopja az életet.
Tartom magam.
A családnak kellek még,
utolsó pillanatig
őrzök, gondoskodni akarok...
Nem veheti el senki
anyaságomat, szerelmemet.
Néz rám, s magam is a tükörben
szemezek csonttá aszott...
Keringőzz énvelem, egyetlen életem,
egyetlen életem csak a tiéd legyen!
Hófehérben várlak, nyújtom a két kezem,
ártatlanság tudom, minden nagy szerelem.
Ezeregy szó mögé rejtetted a szíved,
boldogságunk tudom, már nem érhet véget,
ember-szívre szomjazom, vágyam úgy éget,
örökké...
Varázstükröm az emlékezet.
Hajdan kaptam egy tündértől,
hogy őrizzem meg,
s ha valamikor bajba kerülök,
csak könnyedén pattintsam fel fedelét.
Most összefércelt sorsom vonszolom,
várva arra, egyszer még ember lehetek.
Megnyitom az emlékek tükrét,
melyből szállnak egyesével
kék...