Kis fehér kutyám jön velem,
S minden ajtón átmegyünk,
Keresünk téged, engemet
Könnyezve, fázva, s nem lelünk.
Körök a tavon: eső zuhog
És őrült forgásából
Gyűrűk futnak, s már nem tudom,
Kis kutyámmal hol járok.
Te nagy vagy. A világ széles,
S hova futnak az utak?
Ömlik, szakad egyfolytában
S kutyám olykor felugat.
Nem talállak Téged, magam,
Mindezt te tetted velem.
Kutyám búsan néz, s arcomat
Csöpp orrára préselem.
Kohut Katalin fordítása