Esőbe sápad a nap,
Céltalanul toporgok,
Mert hordozok miattad
Bánatot és gondot.
Kezem lógatva ballagok
A tó pereméhez,
Fák és fájdalmak sora ott
Lent ér majd véget.
A viharban verdeső
Madarak mily’ mélyen szállanak!
Hajókat ver az eső,
S itt hagy mind – magam.
Kohut Katalin fordítása