Boroszlán ring az erdőn
Ide-oda csendben.
Élek magam is felejtőn,
Mert feledtél engem.
Nem tudom, mi csüng hajamban –
Kökény, cipő, sárga?
Éneklek furcsán, riadtan,
Nem figyelve másra.
Tudod: nem is álmodok már,
Mióta feledtél.
Ring az erdőn a boroszlán,
Halk, hintázó emlék.
Kohut Katalin fordítása