Sátoraljaújhelyen cseperedett egykor a születése után kanálisba lökött hófehér, dundi kiskutya, Morzsi. A bal szeménél megsebesült, barna folt maradt utána.
Morzsi már egy hónapos korában kimerészkedett a kutyaólból, ellefetyelte az első tál tejfölt, amit az őt befogadó házigazdák felkínáltak neki. Pár nappal később anyja, Buksi ott hagyta a kölykét gondozásra a háziaknál, akit időnként eljött megnézni, jól van-e.
Morzsi nagy étkű lett, még az anyja étkét is megfalta, elvette a szájából. Fél éves korára hatalmas fehér kutya lett belőle, aki leste a háziasszony lépteit, kísérte őt éjjel-nappal, mint egy hűséges hódoló.
Teltek, múltak az évek, Morzsi lett a házőrző kutya, mindenki kedvence. Időnként a gyerekek fürdőkádjában megfürösztötték hosszú bundáját, megszárították hajszárítóval benn a jó meleg lakásban.
Egyszer lakáskiutalást kapott a család, a bérházba nem vihették a kutyát, így döntöttek sorsáról, Bodrogközbe vitték a nagyszülőkhöz.
Keserves volt az elválás, de tudták a gyerekek, hogy jó helyen lesz, időnként láthatják a kutyájukat.
Morzsi kibékült a porta cserével, de a gyerekeket és a háziasszonyt soha többé nem felejtette el. Mikor meglátogatták, boldogan játszott velük, ilyenkor úgy érezte, ismét szabadon szárnyal a lelke. Évek teltek el, a kutyust megszerette mindenki, különösen a nagymama, mert még éjszaka is kísérte a hűséges hódoló, ha dolga akadt. Még ilyen kutyát soha nem látott, úgy kezelte mindenki falun, mint városit. Ilyenek voltak vele a falusi kutyák is, hamar megvádolták azzal összedugva fejeiket, hogy Morzsi az, aki lopja a tojásokat a baromfiudvarokból. Gyakorta megtépázták bundáját, hajnalra a házigazda sebesülten találta meg ilyenkor. Majd egy napon az utca összes vad kutyája összefogott ellene, aki egyedül nézett szembe támadóival, egyszerre rohantak rá, minden részét megtépázták. Morzsi odavonszolta magát a nyári konyhája elé gazdáinak, lefeküdt és megadta magát a sorsnak. A gazda hiába élesztgette, sírt felette, Morzsi többé nem mozdult. Nem akart tudni az életről a gyerekek és házasszony nélkül többé, nem akart élni a támadó vad kutyák övezte falusi környezetben. Életét hosszabbította volna, ha valamelyik régi gazda ott lett volna, megsimogatta, megcsókolta volna, de lélekben senki sem azonosult vele, nem szerették szívből, igazán.
Így lett vége Morzsinak, a kísérő hódolónak, a vádak és vad kutyák támadásai megtépázták lelkivilágát.
2017. április 6.