Elszenderít a muzsika,
kattogó vasparipa
száguld velem a síneken,
ilyenkor csend kell nekem.
Álmodozón figyelgetek,
ablakon kitekintek,
rácsodálkozom a tájra,
vonatom fut világba.
Andalító zenevonat,
kit-kat fülemben matat,
begubóz a monotonság,
zenélő világ síkság,
a sípszó a nagy karmester,
feléled rá az ember,
majd ismételten mélázik,
a vonat is vágtázik.
Végállomás! Zene megszűnt,
az andalgás élénkült,
zenevonat vigyázzban áll,
a kalauz meg szalutál.
2013. március 20.