Megnyitom a wordot, s bezárom.
Üresség tátong bennem,
hiába gondolat belátom,
szív nélkül semmi nincsen.
Kutatom a pillanatokat,
melyek ezt kiváltották,
nehezek a terhek és kőlakat
szívemet kioltották,
mázsányi súly ránehezedik.
Visszasírom a szurkálást,
mikor fájdalmat könnyek fedik.
Keresek vigasztalást,
nincs muzsika, megnémult torok
mutatja az elmúlást.
Öt éve búcsúzom, s gyászolok,
jövöm előtt egy palást,
a remény tartja meg éltemet,
nincsen cikornyás szó,
a diszharmónia sérteget,
végzetem kiszáradt tó.
Eltűnt belőle a víz, az éltető,
komor szikla az enyém,
életfámon csontváz a redő,
búsulok létem peremén.
2013. március 18.