Kohut Katalin: Veszélyes fegyver
- Béééla! Régen tudod, mi volt a legveszélyesebb fegyver a világon?
- A titkos fekete mágia előtti időben?
- Igen!
- Az nagyon régen lehetett...
- Ne tereld a figyelmet, Bélám, valamikor a veszélyes fegyver a szó volt.
- Most is az, hiszen ezzel ártanak legtöbbet a tiszta szívűek ellen. Ha valakit olyan sért meg, akit nagyon szeret, összetörik a szíve, mint egy kényes porcelán.
- Erre gondoltam, Bélám én is! „A szó veszélyes fegyver, de van, aki fegyvertelen”. Éltek olyanok a világban, akik önmagukból indulva ki ügyeltek arra, hogy véletlenül se sértsenek meg másokat.
- Éltek?
- Igen, már szerintem annyi meg nem értéssel találkoztak, annyiszor tönkre tették őket, hogy szókimondókká váltak, megtörték a hallgatást.
- Mint Magdika?
- Igen, Bélám, éppen rá gondoltam. Olyan volt, mintha nem is lenne idevaló. Mindenki megsértette, összezavarodtak, amikor tiszta szemeibe néztek.
- Hihetetlen a primitívsége az emberiségnek! Nem véletlen volt egykor az egyház bibliája a törvény, s még ezt is képtelenek voltak betartani. Fegyver volt minden szava a sötétség ellen, de nem értek el évszázadokon keresztül semmit vele.
- Pedig a szó csodára is képes...
- Így van, drága Vilma! Ha szíved teljes őszinteségével fordulva valakihez kimondod a szót, hogy szeretlek, az nem maradhat viszonzás nélkül. Magához láncol a szeretet, átölel, biztonságot nyújt, gyógyítja a sebeket...
- … és feléleszti a reményvesztett embereket.
- Igen, ahogyan Magdika is felkelt a halálból, fegyvert bocsájtva a Földre azzal, hogy elmesélte lassan józanodva azt az apokalipszist, melyet az ország helyett az embereken hajtottak végre.
- De már ezelőtt harminc évvel is késő lett volna, hiába tollal írtak, hiába mondták, hogy egyszer meg fogja érteni, mi történik vele, képtelen volt megérteni és felfogni.
- Képzeld el, drága Vilma, milyen lehetett a zagyvasz-közléseket másoknak elolvasni. A XXI. század szégyene, hogy fekete mágiával győzték le az emberiséget! Pedig kezdetben csak szavakkal és megszégyenítéssel ártottak Magdikának. Övé volt a porcelánszív, mely összetört, mikor ráhullottak a szavak, övé volt a gyémántszív, mikor művészettel foglalkozott, s írta a világ történelmét.
- Övé volt Bélám az üres szív, amikor kioltották becsületének elvételével az érzéseit, majd halotti szív, amikor tetszhalotti állapotba került lemondva az életről.
- Ez mind mások helyett történt vele, az egyetlen emberrel, akinek a fegyvere a szeretet és tiszta dal volt. Énekkel vigasztalt mindenkit, ahogyan egykor a világűr kis utasa a Jupiterről tette ezt a nagy rosszal, Szaturnusszal. Az ország játékhoz való berendezése szerint minden Bakhoz a családban született egy Halak, akiknek az volt a funkciója, hogy megváltoztassa kedvességével a komor lényeket. De a sötét lelkű férfiak megváltoztatására is adtak kisleányokat, akiknek bájától tisztultak.
- Igen, Bélám, egy nagy világ-tisztulás történik már majdnem hatvan éve, így nemesedtek emberré sorsuk elhordoztatásával.
- Tehát Magdika szavai már nem szeretetet, hanem igazság fegyverét jelentik a könyvszereplőknek, fékteleneknek. Még a perverzeket is kitermelték a médiába. Hiába ellenük a szó, a fegyver nem fog rajtuk, pajzsuk van, önvédelmet folytatnak.
- Pedig lett volna enélkül is éppen elég lepleznivalója a világnak, elmesélni a rengeteg hazugságot, melyet játékos történelemként rájuk erőltettek. Nagy baj van abban az országban, ahol a világ történelmét kezdetektől ismétlik, aztán bezúzzák az összes anyagot, hogy megsemmisítsék az áldozattal együtt.
- Drága Vilma, a zagyvasz szembesítésre került, a szavak, melyeket a Kelet az égbe kottázott üzenve az Istennek, leszállottak a Földre, megérkezett minden szereplőhöz, amelyik torozva, becsületben megöregedve élte életét nem vállalva a sorsát. A fegyver lelkükbe vettetett.
- Igen, Bélám, mert a szó kétélű fegyver, mindenki annyit képes felfogni az igazságból, amennyi rá vonatkozik. Van, aki szeretettel válaszol, van, aki támadással. Van, aki segít, van, aki néma. A fő céljuk a túlélése volt mindennek állandó hosszabbítással.
- A nem vallásos játékost pedig Tovább címmel feszületre tették, hogy a másik világban lélekben éljen tovább krisztusi fényben, ahogyan belejavították egyik írásába. Nem is lehetett vallásos, hiszen vele kezdődött a történelem az ébredő játszótérrel, valamennyi vallás feltámadásával szintén más helyett, aki a magyarok nagyasszonyává tette magát.
- A legjobban az angyal szereplő helyett zúzták össze, mert szőke volt. Belátom, Bélám, igazad van, felesleges lenne beszélni már a szó erejéről, melynek feladata lenne az igazság, a feddés és a boldogság adása.
- Igen, most tombolnak fekete ünnepen, mulatnak, mint aki vesztésre áll, pedig az ember soha nem volt ellenségük, mégis gyalázatossá tették az egész világot. A szó nem old már meg semmit.
2016. október 24.
Címkék:
Vilma | Béla | párbeszéd | apokalipszis | szó | fekete mágia | áldozás | tisztulás