Vivaldi négy évszakát hallgatom,
képzeletem Velencébe elröptet,
ahol barokk szállodában lakom,
szerelmem egy calle largán szöktet,
főtéren landolunk, áll a maszkabál,
reneszánsz rejtőző jelmezünkben
az Idő értünk, mellettünk kiáll,
kezünk kéjtől remeg ereinkben.
Casanova emléke élénkül,
Lidón vendégserege diadal,
sikátorokon örök emlék ül,
a Je t'aime mégis a szerelmi dal.
Egyetlen éjszakánk fény városában
szenvedély és oly' izgató, mámor,
nászunk pecsét ágyunk vánkosában,
örök kísérőnk gyermekünk Ámor.
2014. augusztus 6.