Kohut Katalin: Várok
Először a szerelem ereje, a remény,
majd a gyorsan pergő évek után
a Halál kívánság éltetett.
Megfogalmazni a rettenetet,
gyalázatot hogy lehet,
és ki nyújtana segítő kezet?
Már üres az akarat, a szó,
értelmetlen és gátolt
minden akarat.
Börtön karmában
az egyetlen élet,
végtelen mese és tisztulás...
Elvetélt tehetség,
harmónia lopás,
koldus-lét és betegség,
szűk, zsúfolt kalitka,
elnémult csengő hang,
ráz a nagyfeszültség.
Börtönőrök felügyelnek,
megmentőktől pörölnek.
Öregség – csak játék?
Várok megnémulva.
Untattak a hétköznapok,
ünnep volt a jóság, a szeretet,
megtartotta a szívemet.
Végtelen álom a szabadulás.
2016. június 22.
Címkék:
szerelem | remény | halál | segítség | rabság | harmónia | némaság | börtön | szabadság | vers