Kohut Katalin: Várok

 

 

Először a szerelem ereje, a remény,

majd a gyorsan pergő évek után

a Halál kívánság éltetett.

Megfogalmazni a rettenetet,

gyalázatot hogy lehet,

és ki nyújtana segítő kezet?

 

Már üres az akarat, a szó,

értelmetlen és gátolt

minden akarat.

Börtön karmában

az egyetlen élet,

végtelen mese és tisztulás...

 

Elvetélt tehetség,

harmónia lopás,

koldus-lét és betegség,

szűk, zsúfolt kalitka,

elnémult csengő hang,

ráz a nagyfeszültség.

 

Börtönőrök felügyelnek,

megmentőktől pörölnek.

Öregség – csak játék?

 

Várok megnémulva.

Untattak a hétköznapok,

ünnep volt a jóság, a szeretet,

megtartotta a szívemet.

 

Végtelen álom a szabadulás.

 

2016. június 22.