Varázstükröm az emlékezet.
Hajdan kaptam egy tündértől,
hogy őrizzem meg,
s ha valamikor bajba kerülök,
csak könnyedén pattintsam fel fedelét.
Most összefércelt sorsom vonszolom,
várva arra, egyszer még ember lehetek.
Megnyitom az emlékek tükrét,
melyből szállnak egyesével
kék pillangóként az örömök,
melyeket észleltem,
mert olyankor vidáman daloltam.
A némaság gyászos rabság.
Keresem utadat Szépség,
tárd ki nagykapudat!
2015. november 20.