Gondolkoztam, mit lehet a válaszút témacímről írni, amiről egyből egy útjelző jut eszembe számtalan iránymutatóval, nehéz döntésével az embernek, akinek éppen célja nincs az életében, melyiken is induljon el.
Fontos az, hogy cél nélküli legyen, mert akinek életfeladata van, az célját normális esetben, ha mások szándékosan ebben meg nem akadályozzák beteljesíti.
Így van ez születéstől kezdve, mikor világra jön egy gyermek, adott minden feltétel ahhoz, hogy életútját elkezdje. Ehhez szükségesek a szülők, a szeretet, a figyelem és biztonságos fedél, enélkül elvész az életcél, legyen bármilyen erős személyiség, nagy ember, vagy tehetség.
Nálunk is így kezdődött. Megszülettem rengeteg tehetséggel. Anyám idegrendszere hamarosan felmondta a szolgálatot a régi magyar börtön fogságában lévő református családi öröksége miatt, melyek gyermekei karmikusként szeretetet kaptak úgy, hogy tőlünk, emberektől elvették. Furcsa életet adtak az embereknek, akik ennek ellenére utolsó pillanatukig megmaradtak tisztességesek és becsületesek, kedvesen és tisztelettel bánva azokkal is, akiknek rossz sorsukat köszönhették. Ők ezzel is visszaéltek, mint minden emberi tulajdonsággal, mert ők, mint börtön csapások csak hasonmások, emberhez méltó, sőt emberfeletti életet élnek már nagyon régóta.
Én nem tértem le az életuramról, lényegében mindig is azt tettem, amire születtem, tanítottam másokat, példát mutattam, óvva intettem fiatalokat, gyerekeket, segítettem őket a fejlődésükben. Énekeltem, míg módomban állt, írtam, tanítottam a magyar nyelvet, míg birtokomban volt teljessége. Ez itt mind bűnnek számított, nemcsak a külső megjelenés, a harmóniára születni kell, ezt nem gének öröklik, ami labor népet jelent, nem karmikusan hozott, emberi öröklődés volt, mint a szépség.
Az ember mindig a természettel élő tiszta lényét jelentette a világnak. Sokan utánozták az embereket, minden kísérlet eddig kudarcba fulladt, meg már ezer éves az állandó bibliai berendezés ezer éves szereplőkkel, akiknek a könyveit rajtunk hajtották végre születésem óta, mely szerint mindig vannak áldozatok, a többi a porond színpadán csúfolja és neveti őket. Ezt jelenti a bibliai apokalipszis, amit folyamatosan ismételnek, s mikor a varjú felhalmozza a világ könyveit kincsként, biblia olvasással megszüntetik a népeket, ezt jelentette Trianon is, biblia olvasást, melyről még mindig nem beszélnek igazságot. Ez volt hetven esztendeje, ezt ismételték velem 1995. óta, bár most a könyveket a börtön halmozta fel. Darabokra szakadtak a bibliák és valamennyi könyv minden írásommal együtt a rajtunk születésem óta végrehajtott apokalipsziséről a féktelenek seregének.
Elgondolkoztam, volt-e más választásom, ki tudtam volna térni születésemkor a rám sütött szerepek alól? Hogyan tudtam volna megvédeni magam? Tehetek-e pár hirtelen fellángoló figyelmességet követő igaztalan szerelemtől eltekintve sorsomról? Hogyan kellett volna kezembe venni az irányítást, amikor nem tudtam semmiről, csak az engem kísérők néhány megjegyzéséből sejtettem meg a kilencvenes években, hogy valami súlyos dolog kísér engem, valami megmagyarázhatatlan történik velem, amire az egyik vas babilonos lírai karám tagja azt mondta, egyszer meg fogom érteni az írásaikat és ne éljem bele nagyon magam a szerepekbe?
Fáj, amikor azt mondják, hogy mindenki tehet a sorsáról, maga irányítja akkor is, ha nem hiszi el. Én olyan hatalmas erőkkel voltam végig kísérve és olyan hatalmak vettek körül, melyek kezében főleg a csernobili robbantás óta tehetetlen báb voltam. Most józanodtam ki, most raktam össze az életem történéseit, most tudtam napvilágra hozni, mi történt velünk, emberekkel, hogyan aláztak végig minket egy életen, hogyan fejeztük be életünket, hogyan halattak ki minket. Mikor felismerem azokat, akik helyett én éltem szerepüket, sorsukat, könyvszerepüket, mélységes fájdalom tölt el. Nem harag, nem gyűlölet, mert az emberi szív nem képes gyűlöletre, csak a gonosz fekete lelke. Érthetetlenségem kérdőjeleket küld, de nem kapok választ arra: miért?
Visszatérve a válaszút témára, mivel állandóan a tanítás volt legfőbb életcélom, csak annyit mondhatok a jövő népének, hogy a tehetség, életút születéskor adott. Jól tudják, hogy már a kisgyermek készül a hivatására. A szülő dolga a felkészítésben a segítség nyújtás. Én is ilyen támasz voltam gyerekeim mellett, míg szét nem zúzták a családomat, mert engem senki sem szerethetett a vas babilonosok és a karmikusok helyett. A nagyobbik lányom orvosnak készült, már másfél éves korában megmutatkozott tehetsége. A kisebbik kedvencei a kutyák voltak, jó állatvédő lett volna belőle. Mondani sem kell, hogy ők sem tanulhattak tovább helycsere miatt, a féktelenek és börtön nép ment egyetemekre, főiskolákba.
A sors nélküliek, akiket a politika nyomorultaknak nevezett el, tehetség és hivatás nélkül születtek meg. Nem értenek semmihez. Mindegy, melyik úton indulnak el a válaszúthoz érve, az a lényeg, hogy egyiket is végig járják, nincs értelme a választásaiknak.
Vannak rövidebb és hosszabb utak, nekem a címről a két út van előttem, melyiken induljak dal és egyik álmom jutott eszembe, amikor Amerikában jártam egy nagyon régi időben és egy válaszúthoz értem. Utam kihalt területeken vezetett el, látszott, hogy nincs élet semerre sem. Az útjelző két irányt mutatott. Megkérdeztem egy öreg ősz hajú embert, melyik út vezet el a legközelebbi városba? Érthetetlenül hadarva válaszolt valamit, így nekivágtam az első útnak azzal a hittel, mert hit kell mindenhez, erő és kitartás, hogy egyszer valóban találok egy várost, vagy lakott területet.
Ilyen lehetett egykor a két vándor testvér is egykori Anglia területén, amikor éppen kihalt volt és sivár minden. Sokszor megtörtént ez a történelem során, most a magyar nép egyöntetűen az embereket megáldozta a csapások helyett, így megmaradtak, nem lett kihalt az apokalipszis során az ország, csak az emberek haltak meg, akik nélkül a világ megszűnik létezni, még akkor is, ha emberhez méltó külsővel és bensővel ruházzák fel teremtőik a zsidókat, akik mindig elölről kezdik az ezer éve tartó bibliai berendezést a világ valamelyik földrészén.
Ennyi jutott eszembe a válaszút témáról, azt hiszem, ez nem nyerő novella, sem próza. Engem egészen más témák kötnek le fogva tartóim miatt, akik így kívánják az ország szerepét továbbvinni Európában, amit sikerült teljesen átrendezniük. Európa ezernyi ember maradék és a falvak régi uradalmi cselédsége tisztán megmaradt népét jelenti. Engem elpöröltek minden régi kortól, királytól, Istentől, míg járt a család kezdeti történelme szerte a világon. Utána megrekedt minden a borsodi 666 központban. Ez az egész média és a világ négy égtájának berendezőit jelenti a világ összes könyvével, amit rajtam végrehajtottak születésem óta. Hogyan kellett volna megvédenem magam? Nem tudok mást tenni, csak leplezni és elmondani az igazságot.
2014. március 11.