- Béééla! Ugye, mi soha nem válhatunk el?
- Mi jut az eszedbe, drága Vilma? Az emberek csak egyszer házasodnak.
- Tudom, Bélám, a szeretet soha nem lenne hűtlen a párjához.
- Igen, ha két szív egymásra talál, jóban és rosszban örökké együtt maradnak.
- Pedig a betegségek, a szorongató anyagiak igen próbára teszi egy házaspár türelmét...
- Borzalmas lehet annak a párnak az élete, akik soha nem szerették nem csodálták, tisztelték és becsülték egymást.
- Igen, drága Vilma, azt a bizalmat, melyet szerelmünk iránt érzünk, senki sem rombolhatja le, egy életre szól.
- Nagyon jó érzés, hogy van valakim, aki a világ másik végén is biztos bennem.
- Miért hoztad fel a válás témáját?
- Mert a munkahelyemen már szinte mindenki elvált, vagy külön élnek, más neveli a gyerekeket is.
- Elég szomorú, drága Vilma, de még mindig jobb, ha az elváltak barátságban élnek, mintha kegyetlenül és gyűlölettel válnának el, mert ebből van a több rossz példa.
- Igen, például a Magdikáé. A férje soha nem volt kíváncsi rá, milyen ő valójában. Nem ismerte a gyerekkorát, a tehetségeit, a képességeit, de egyfolytában irigy volt az emberségére.
- Ez a legveszélyesebb közös élet, drága Vilma, ahol egymáshoz nem illőek élik egymás mellé zárva életüket.
- Igen, Bélám, ha nem egyenrangúak a felek, nincs értelme valóban a házasságnak. Magdikát is naponta megalázta részegen a férje, mert nem bírta elviselni, hogy mindenki rajta kívül szereti és tiszteli.
- A kisebbrendűségi érzet nagyon rossz tanácsadó egy primitív szívnek, mindenre képes, hogy a nála különbet megsemmisítse. Ismeri önmagát, tudja, hogy kevesebbet ér, amit állandó hazugsággal, nagyító lódítással ellensúlyoz, hogy többnek látszódjon az emberek szemében. De előbb-utóbb mindenki rájön, hogy becsapták.
- Magdika tartotta el a férjét, aki reggelig naponta részegre itta magát, mulatott. Egy fillért sem látott tőle, nem érdekelte a saját gyerekei, rájuk sem nézett sohasem.
- Mit kapott ezért? Soha nem felejtem el a férje mondatát, amikor kérte, hogy fizesse legalább a rezsi, ennivaló felét: vond le abból, amit majd te fogsz fizetni nekem.
- Jól jegyezted meg, Bélám! Nagyon nehéz volt, még a mosoly is az arcára fagyott az egyébként addig minden mosolygós asszonykának. Mikor nevetett, odaszólt megvetőn a férje: Mi van majom, látod az angyalkádat?
- Hihetetlen, a legszebb volt a városban! Megalázni állandóan a nemes tulajdonságok és emberség miatt!
- Ilyen a primitív, eltapossa a másságot, ami nála az emberség ellenes tettekben nyilvánult meg.
- Évekig váltak, a férj nem ment el a bíróságra azzal, hogy neki nincsen miért elválnia. Neki megfelelt tökéletesen az érzelem nélküli élet, az érzelgősséget amolyan lelki bajnak tekintette, pedig anélkül élni nem lehet.
- Igen, mikor végre sikerült kimondani a válást közös megegyezéssel a látleletek ellenére, a férj odaszólt Magdikának a bíróság udvaron sziszegve a fogai között: Most megszívatlak!
- Nincs értelme az olyan házasságnak, drága Béla, ahol a párok nem egyszerre fejlődnek értelmileg és bölcsességben, ott az egyik mindig csak uralkodik a másikon.
- Nagyon nehéz egy alávaló, hitvány embertől megszabadulni, nem kerül ki a kezeiből épen a másik fél. Magdika még a házasságuk elején odaadta férjének a jó házasság titka könyvet, tanulmányozza át, de úgy látszik, könyvből nem lehet emberibbé válni.
- Az a legnehezebb az állandó tűrés, hiszen az ember képes elviselni a rosszat egész életében, mert fel sem merül benne a válás gondolata. Ehhez már nagyon sok rosszat kell a másik félnek elkövetnie.
- Egyesek azt mondják, rossz a rosszal, de még rosszabb a rossz nélkül. Szerintem meg, drága Vilma, az ember élete nem arról szól, hogy a rossz következményét naponta viselje.
- Azt is mondták, hogy két félben kell keresni az összeférhetetlenség okát, holott már az esküvő másnapján kijelentette a férj rokonsága, hogy attól, hogy megházasodott, még semmi sem változott.
- Igen, Bélám, ugyanazt az életmódot folytatta, amit azelőtt.
- Szögezzük le, drága Vilma, hogy a rossz házasságot csak megelőzni lehet. De azt is el kell ismerni, hogy a férfiak butasága az ok általában, mert nem a szívét hódítják meg a nőknek, hanem csak a külsőt választják.
- Meg nehéz megtalálni az igazi társat, néha egy életen keresztül nem találni rá. Ha mindenki a szívének megfelelő ideállal esküdne meg, soha nem lenne válás a világban.
- A társadalom legkisebb értelmes egysége a család, ezt a modellt kellene a méltó helyére tenni! A család a szeretet, a biztonság, az otthon.
2016. szeptember 20.
Fotó: Internet