Miért szeretlek?
Vidám szemeidért talán,
hasonlón az őzike szelídséghez,
melyekbe ha belenézek
látom szemeim tükrét, megigézel.
Semmi sem lehet tökéletesebb
szíved jóságánál,
megismerni és megszeretni
Téged – ez volt a lényeged,
s felkiáltottam, ahányszor
szívem megremegett:
-
Közelíts szerelem!
Majdnem elégtem a gyönyörtől,
lebegtem a mélység kútjai felett
a tündöklő fényében a tisztaságnak,
hasonló lettem az aranymadárhoz,
ki csőrében béke olajágat tart
és lelkével öröm-himnuszt dalol
a világ-mindenségnek.
Egységben a szeretet oroszlán ereje,
a bátorságé, hogy mersz szeretni
történelem és életek aléltan
földre hulló korai mögött,
mikor már feledtek, s temettek
az emlékek, szerepek sokasága
és eljátszása után.
Miért szeretlek?
Mert vagy, drága, nemcsak nekem,
hiszen nem birtokolhatlak,
kisajátítani sem lehet.
Vagy Te az örökkévalónak,
megértőn, bátran, kedvesen.
2014. november 8.