Kohut Katalin: Utópista, aki mindhiába várt a női Messiásra

 

 

Egy nő szenvedélyéből ered az örök élet.” – James Clavell 

 

 

Nagyon sok hiábavaló vágy keserítette a szívemet fiatalon a magány miatt. Tanulmányaimban érintettem a férfiak és nők közötti asztrológiai különbségeket először, azték, európai, kínai horoszkóp alapján elemeztem születési kezdetemet, míg rájöttem, nekem ez alapján nincsen társam ismeretségi köreimben, valahol a világon talán. Így is születtem, magányosságra, társtalanságra ítélve a szépen berendezett országba.

 

Engem az Ádám és Éva teremtett világa és történelme nem lepett meg, de megmagyarázta a sok vonzást és taszítást, ami a nemek között történik. Tudom, hogy ezeknek a férfiaknak a nők alárendeltségére van szükségük, a férfit csodálni kell egyfolytában, úgy kell élni mellette, hogy mindig azt higgye, neki köszönhető minden, amit az életben elért. Furcsa ez, mert míg a nők teljes biztonságra vágynak, addig maguk jelentik a férfinak a családi biztonságot, harmóniát, amit csak a nők képesek megteremteni. Azt is tudom, hogy a teremtett világban sokszor előfordul személyiség, arc nélküliség. Ez megmagyarázza a nemiség fontosságát, vonzását a hűtlenségekkel együtt.

 

Az egymás tulajdonságának kiegészítése párválasztásban bejön, ha ügyelnek erre a házasulandók. Itt gondolok a határozott fellépésű női társ mellé határozatlan férfi eleve rendelésére és így tovább. Ők ketten alkotnak egy egészet, így elválaszthatatlanok egymástól, hacsak nem jön egy másik, aki hasonlóan kiegészíti természetét.

 

Tudjuk jól, hogy a nők az anyasággal képviselik az örök fejlődést, a születést és az életet, s azt a magasabb rendűbb szeretetet és megértést, amit az anyaság, egy gyermek testben kihordása és csodálata, szeretete jelent. Az önfeláldozásra talán egyedül a nők képesek, ezzel rengeteg visszaélés történik a férfiak részéről.

 

Mit is várnának a nők a férfiaktól? Szerelmet, romantikát, bizalmat, védelmet. Azt látjuk, hogy a nők bírják ki háborúban is az összes szennyet, mocskot, amit a férfiak létrehoznak, hogy a férfiak üzletet kötnek anyaságukra, hogy visszaélnek testi erejükkel. Itt nem beszélek a megvetni való perszónákról, akiknek a sorsuk lenne mindazokkal való találkozás, akik a nőkkel nem emberként bánnak.

 

Az emberiség sokszor vágyott a sötét középkor óta a tisztára, a nemesre, a megálmodott asszonyra. Így születtek a múzsák is. Nem lehet ezen csodálkozni, hiszen a történelmet végig kísérte a női ármány, hitszegés, megcsalás. Ilyen előzmények után született meg

Barthélémy Prosper Enfantin, aki utópista szocialista volt és forradalmi elveket hirdetett a férfi-nő kapcsolatban. Imádói így nevezték: le Pére Enfantin, Enfantin, az Atya. Egy időben nyúlánk, jóvágású férfi, finom szálú körszakállával és vállára omló, gesztenyeszínű hajával egy kis szekta istene volt Párizsban. végül visszakanyarodott a műszaki tudományokhoz. Enfantin volt az, aki a proletár nevet először leírta 1830-ban, általa a szocializmus eljutott az utópiából a tudományig.

 

Javasolta, hogy mindenki képességeinek megfelelően dolgozzék és munkája szerint részesüljön a termelt javakból, szűnjön meg a születési arisztokrácia, nemesség helyét iparmágnások foglalják el, a társadalom élén pedig a szeretet vallásának főpapja, egy gazdasági vezető, aki bankár és egy tudós legyen, mint szentháromság. A nők ugyanannyit érnek - mondta - mint a teremtés koronái, sőt sok tekintetben magasabb rendűek.

Ő, Enfantin az atya a Saint-Simonista családban, aki buzgón keresi az anyát, hogy próféta házaspárrá vegyüljön vele. párosodásuk jelképes: a társadalmi egység szimbóluma.

 

Hívei elmondták az emberiség vezérének, élő törvénynek, azt beszélték, Mózes, Jézus és Saint-Simon szelleme költözött a testébe. Heinrich Heine is eljárt előadásaira, a zeneszerzők közül ott szorongott Belioz és Liszt Ferenc.

 

1832-ben édesanyja meghalt, egy házat hagyott fiára Ménilmontant dombján, Párizs keleti peremén. Odaköltözött negyven tanítványával.

Uniformist tervezett apostolainak: Fehér nadrágot - télen kéket -, hófehér mellényt, vörös szegélyű lajbit, kék kabátkát térdig lelógó sállal, fejükre vörös kis sipkát. a ház fölött fehér-lila-vörös zászló lengett, a fehér a vallás, a lila a tudomány és a vörös a munka jelentéseként.

 

A kertben csillagászatot, földrajzot, geológiát és zenét tanított. Bibliájuk: az új könyv lett volna, ha valaha is elkészül.

1864-ben halt meg, de sohasem találta meg az Asszony-messiást.

 

Enfantin példája mutatja, hogy a női alárendeltség több évszázados múltra tekintett vissza, valamint, hogy a megálmodott ember-asszonyt életében nem találta meg, bár arra rájött, hogy a nők sok tekintetben magasabb rendűbbek, mint a férfiak.

 

Más a női és férfi gondolkozás is. Míg a nők látják a lényeget, melyet szó nélkül tudomásul vesznek, a férfiaknak mindezek megértéséhez magyarázat kell, ami azért nem állja meg a helyét, mert ugyanakkor a férfiak nem szeretik a magyarázkodást. Míg a nők megálmodják az elképzelt jövőt, a férfiak élik minden napi szürkévé vált életüket. Nehéz elképzelni egy monotonná vált házasságot, amit megnehezít mostanában a robotmunka, a pénz, mint megélhetéshez szükséges eszköz elérése. De így is lehet szerezni felejthetetlen pillanatokat, a hétköznapokba belecsempészni a csodát, amit egy nő tud nyújtani a férfi számára, csak elő kell varázsolni a csodát romantikával, egy szál virággal, vacsorával. Felejthetetlen élmény egy szerelmes nővel való egyesülés, olyan esztétikai, művészeti élvezet, amit csak kevesen tapasztalnak meg a földön, s mindez a férfiak konoksága miatt történik.

 

Gyerekkoromban nem tettem különbségeket a nemek között, fiúk és lányok egyenrangúak voltak, kisemberek. Anyasági elvem szerint embereket kell segíteni felnőni a jövő számára. Vallom, s jól tudom, hogy a férfiak és nők között csupán gondolkozásbeli különbség van, funkciójukban másak, de ugyanazt jelentik: embert, s így már feleslegessé válik az utópista szocialista asszony-messiásának egyesülése a teremtett világ férfijával, ami újabb konfliktusokhoz vezet, hiszen ketten soha nem alkothatnak egy párt.

 

Az ember nem testi beállítottságú, az érzékisége szerelemben nyilvánul meg, ami teljes titokban és magánügyként képezi élete részét. Csodálja a másikban az embert minden tulajdonságával együtt. Az ember vallom én, mindig itt volt minden korban szem előtt, de a politika soha nem találkozott vele, lefoglalta saját tanainak hirdetése, bevezetése. Az asszonyember ugyanolyan, mint a férfi ember, szívük jelenti az életet.

 

2014. július 7.