Egyszer szálltam szavatokkal,
Bántásotok súllyal koppant
Hiperérzék mély lelkemre,
Tükrötökbe nézzetek be!
Másiknál ki okosabb,
Rátok hulló kő-gondolat.
Ki nem kezdő, s haladó,
Társulatba biz’ nem való.
Anna túlérzékenynek született, sőt hiper érzékenynek, így minden bántotta, ami helytelen volt, a gesztikulálás, a csúnya beszéd, a hangos szó, a kiabálás.
Pedig de sokat kellett hallgatnia!
Gyermekei érzékenységének bűvöletében nőttek fel.
Senki sincs, aki megértené érzékeny lelkivilágát.
A királyfik otthona a mesékben van, talán azért repült Anna is abba a csodás világba, ahol úgy formálja a szereplők sorsát, ahogy az igazság megkívánja. Az igazság? Otthona csak szűrreális világban lehet, csak a miatta meghaltak sírjára tűzhetné ki a fehér lobogót.
Egyszer olvasott a karmáról. Nem értette a szenvedéseinek, nélkülözéseinek az okát, de tudta, amíg fáj, amíg szurkál, addig van még kicsinyke életpont a szíve közepén.
- Hát igazság ez jó Istenem, azoknak megbocsájtasz, akik ellenem vétettek, nekem meg nem nézed el azt sem, ha időnként dühös vagyok miatta?
- Életutad megtaláltad – volt a válasz – , csillaga a homlokodon ragyog. Ne nézz hátra, vakítón hívogat a jövő-pálya!
Miskolc, 1992. Eredeti megsemmisült
Fotó: Internet