Már nem zölden világított a természet,
bár buzgón dolgozott a medve erdészet,
de eredménye semmi, csak szeméthegyek
borították az erdőt és cecelegyek.
Potyogott a könnye kicsinek és nagynak,
nincs ki segítsen az éhes madaraknak,
ételükben piszok, forrásvízben olaj,
a csendet felveri a nehéz géprobaj.
Dolgos Dani szinte egész nap robotolt,
Morcos Móni kezében volt a biobolt,
Fodor Feri a pataknak vizét szűrte,
szélben terjedt hírük egész erdő-szerte.
Sziszifuszi munka, hiába fáradtság,
dolgos kezek az erdőt meg nem tisztítják.
Összetanakodtak, gondolatuk egy lett:
Tündér Nanit hívják, ez volt a jó ötlet.
Piros Piri bibe-táncot járt peckesen,
Táncos Tóni hívó dalt zengett hevesen,
s lám, megkékült az ég és szivárványt húzott,
s odarepült akkor Nani tündér legott.
Varázspálcájával suhintott egy nagyot,
forgószél kapta fel bűzös erdő-szagot,
benne kavarodott már az összes szemét,
ámult itt mindenki, törölgette szemét.
Hangos, olajos gépek semmibe lettek,
aranysugár vízben mind megmerítkeztek,
megtisztult az erdő, a hálás szív ujjong,
medve erdészünk a méhkaptárral kullog.
Tündér Nani nevét erdőnép éltette,
mindegyikük szorgos munkáját élhette.
Így történt a csoda Zöld-erdő honában,
megtisztult a világ Nani tündér által.
2015. november 11.